- Részletek
- Józsa János
Ez a verseny a semmiből bukkant elém, pontosabban az egyik ismerősöm Ács Laci tette ki a Facebookon, hogy lesz egy ilyen verseny és indul rajta. A tengeri nyílt vízi úszás amúgy is bakancslistás történet volt nálam, így egyből ráugrottam, hogy megtudjam a részleteket. Átolvastam a Porecki Delfin weboldalát, amin még magyar nyelven is fent van az összes információ, és felhívtam Ács Lacit, hogy meséljen pár dolgot. Miután beszéltünk egyből tudtam, hogy nekem ide el kell jutnom. A kérdés már csak a hogyan volt.Első körben úgy volt, hogy egy olasz nyaralással összekötve jutok el a versenyre, de Lili lányom nem tudott úgy szabit kivenni, így kútba esett ez a verzió. Jött a keresgélés, és ekkor bukkantam rá a Bajzáth László szervezésében induló csoportra (a tó, tenger, folyó nyíltvízi úszóklubra), akik már ezer éve járnak oda Lacinak köszönhetően. Ő szervezi amúgy a „Latyakfutást” is, mondhatni van gyakorlata a témában.
- Részletek
- Józsa János
Azzal kezdeném, hogy én most hallottam először erről a versenyről, pedig már ötödik alkalommal rendezték meg, ráadásul nem is olyan messze tőlem. Az egész onnan indult, hogy Szandi kiírt egy 4 órás kerékpározást szombatra, péntekre meg egy olyan futást, ami olyan cirka 18km lett volna. Mivel gyűlölöm az egyedüli hosszú kerékpározást így próbáltam keresni valami versenyt, mert akkor nem minden cél nélkül megy az ember, én nem olyan unalmas.Az egyik ismerősöm ajánlotta ezt a versenyt, amire rákerestem, és szimpatikusnak tűnt, ráadásul nem is volt olyan messze. Igaz a nevezés lezárult, de egy telefonon egyeztetést követően a szervezőkkel kiderült, hogy a helyszínen tudok nevezni. Így már csak Lilit a lányomat kellett befűzni, hogy jöjjön el velem. Ő pedig igent mondott, annak ellenére, hogy előző két nap is dolgozott és korán kelt.
- Részletek
- Józsa János
Az UB után, jöhetett a következő állomás az UTT. Gyorsan kiírtam a megszokott Facebookos csoportomban, hogy mentek csapatot, ha szükség van rá. Képletesen szólva a tinta még meg sem száradt, és kb. néhány perc után Edó rám írt, hogy fussak velük a Happy Run Team-el. Ezen nem kellett egy percig sem gondolkodnom, hiszen mondhatni már visszatérő vendég vagyok náluk, és mindig élveztem a csapattal történő megmozdulást, így azonnal igent mondtam.
- Részletek
- Józsa János
Komoly hírverés és beharangozás előzte meg magát a versenyt, mivel folyamatosan ment a helyi rádióban és még óriásplakáton is kint volt. Az ügy pedig nemes, ugyanis a befolyt összeg a Szolnoki Mentőállomásnak megy (közel kétmillió forint jött össze), vagyis egyértelműen jó célt szolgál, így nem kérdés, hogy elmentem a futásra.Többféle távon lehetett nevezni: 1,6km -3km -5km – és 10km, amiből én természetesen a 10km-es etapot választottam. Igazából úgy fogtam fel, mint egy jó edzés lehetőséget, egy csipet versenyszellemmel megfűszerezve.
Mivel jótékonysági futásról van szó, nem voltak különösebb korcsoport bontások, így nyilván az elsők közé bekerülni sem sok esélyem volt, de itt, ebben az esetben nem is ez a lényeg.
- Részletek
- Józsa János
Ott van az a tó, a sok „hülye” meg megy körbefutni, mert jobb dolga sincs, gondolják sokan. Mondanám, hogy jogosan, de hazudnék, mivel én is évről-évre részese vagyok, bár a fénye kicsit megkopott, de ne szaladjunk ennyire előre.Nem kellett csapatot keresnem, mert az IDatások már előre szóltak, hogy szeretnék ha idén is velük futnék, így a feladat ezen része gyorsan kipipálódott. Ahogy közeledett az esemény, úgy jött egyre közelebb a lányom ballagása is. Gondoltam ránézek az időpontra nehogy gikszer legyen, és lett. Csakúgy, mint a szalagavatót, most is sikerült olyan dátumra tenni a ballagást, ami egybe esett a versennyel. Na jó, ezt most akkor sem hagyom ki gondoltam, és brutális szervezkedést indítottam, aminek köszönhetően némi kompromisszummal sikerült összehangolni, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta se vesszen oda.
- Részletek
- Józsa János
Az élet a legnagyobb rendező, de ezt bizonyára ti is megtapasztaltátok már. Aki folyamatosan követi a dolgaimat az tudja, hogy elkezdett érdekelni az extrém ironmanek világa, mert abban még bőségesen van kihívás számomra, így idénre nem Nagyatád volt a fő célpont. A dolgok viszont nem úgy alakultak, ahogy terveztem, és el kellett engednem ezt a dolgot, mert egy extrém ironmanhez nagyon sok pénz kell. Nem is a nevezés az, ami annyira drága, hanem az odautazás, szállás, és saját frissítő stáb, mivel ezeken a versenyeken mindezt magadnak kell biztosítani. Szóval be kellett látni, hogy erre most esély sincs. Így, mivel a Balatonman nem rendez Ironman távú versenyt, csak Nagyatád maradt, ami belefért a keretbe, pedig ott is eléggé elszabadultak az árak. De az égiek szeretnek (ebben teljesen biztos vagyok), így végül megkaptam az extrém ironmanem.
