Józsa János
Sokáig úgy tűnt, hogy ez a verseny bármennyire is szeretném, nem lesz meg, mivel a regisztrációkor pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Komoly vita robbant ki emiatt több fórumon is, mivel aki megcsinálta a korábbi Sprint és Super távot, a Beast nélkül nem lehet meg a legmagasabb rang a Trifecta. Az csakis a három verseny egy éven belüli teljesítésekor jár.A Facebookon, direkt a Spartan jegyek adás-vételére létrehozott csoportban lehetett próbálkozni jegyhez jutni, ha valaki el szerette volna adni. Ez nagyjából esélytelen volt, mert ahogy megjelent a lehetőség, szinte abban a másodpercben keselyűként csaptak le rá azok, akiknek nem jutott regisztráció, és egymást túllicitálva (néha sportszerűtlenül is), kétségbeesetten próbáltak nevezéshez jutni. Az utolsó előtti pillanatban végül Koronkai Nokoletta révén rám mosolygott a szerencse, mert ő nem tudott indulni a versenyen, és nekem adta el a nevezést, továbbá az átírás lebonyolításban is végtelenül korrekt volt.
Mivel Eplény igencsak messze van tőlem, így eldöntöttem, hogy előző éjszaka megszállok a környéken, hogy kipihenten vágjak neki a versenynek. Bakonybélen sikerült szállást találnom a Muskátli Vendégházban, amit ezúton is ajánlok bárkinek, mert szuper tiszta, és korrekt ár/érték arányú szállás, a tulajdonos Irénke néni pedig egy tündér. Reggel meghívott kávézni, gyümölcsteát készített és apró süteménnyel kínált. Már jól indult a nap.

Ez a verseny, mondjuk úgy, hogy „csak beesett”, mert Tóth András Zoltán hívta fel rá a figyelmem. Gyorsan rá is ugrottam a nevezésre, amit így még a rendkívül kedvező 2.500Ft-os „sporttársi áron” sikerült megejteni.
Nagyon vacilláltam, hogy melyik legyen az idei második Ironman féltávú versenyem. Többet is kinéztem, de vagy időpontban nem volt jó (ütközött más versennyel), vagy túl közel volt a Dunaújvárosi féltávos versenyhez. A
Első Ironman féltávú versenyemet 2016-ban Dunaújvárosban teljesítettem, az
Szombaton, Kazincbarcikán várt a következő bevetés, ezennel Super távon, ami minimum 13km-t és 30 akadályt jelent. Ezúttal ketten vágtunk útnak Bencével, mert Lili lányomnak ilyenkor van a versenyszezon (kajak), és aznap pont versenyzett ő is Békésszentandráson.
Az ember kíváncsi! Én is az vagyok. Többek között ezért neveztem be a veszprémi Spartan Racre, amit az egyik kedves ismerősöm, Kinter Zoli ajánlott. Manapság tényleg olyan sokszor láttam és halottam felőle, hogy utána olvastam a versenynek. Megnéztem a versenykiírást, és mi baj lehet felkiáltással eldöntöttem, hogy kipróbálom.