Józsa János
Első Ironman féltávú versenyemet 2016-ban Dunaújvárosban teljesítettem, az Aquarius Triatlonon. Akkor azért esett rá a választás, mert megfizethető ár kategóriájú verseny volt és csupa jót hallottam róla. Úgy voltam vele, hogyha nem is tudom végigcsinálni, akkor is egy jó tanulási lehetőség.Szerencsére nem így lett, és végigtoltam becsülettel, még ha az időeredmény nem is volt valami fényes, de a lényeg a teljesítés és a tapasztalatszerzés volt. Nem is tudtam akkor még, hogy akarom-e ezt tovább folytatni, vagy hogyan tovább.
Hatalmas érzelmi töltést adott, amikor átléptem a célvonalat és „megcsináltam”. Nagyon büszke voltam magamra, hiszen előtte semmilyen triatlon versenyen nem vettem részt. De ezután a verseny után már láttam, hogy nekem ez nagyon bejön, és ezzel szeretnék a továbbiakban foglalkozni.
Itt tudatosult bennem, hogy mennyire keveset bringáztam a verseny előtt, holott ez kulcsfontosságú kérdés a triatlonban. Így lecseréltem a régi Merida Road Race kerékpárom egy picit jobbra (Bianchi RC), és elkezdtem tudatosabban edzeni. Ekkor még csak saját kútfőből.
Szombaton, Kazincbarcikán várt a következő bevetés, ezennel Super távon, ami minimum 13km-t és 30 akadályt jelent. Ezúttal ketten vágtunk útnak Bencével, mert Lili lányomnak ilyenkor van a versenyszezon (kajak), és aznap pont versenyzett ő is Békésszentandráson.
Az ember kíváncsi! Én is az vagyok. Többek között ezért neveztem be a veszprémi Spartan Racre, amit az egyik kedves ismerősöm, Kinter Zoli ajánlott. Manapság tényleg olyan sokszor láttam és halottam felőle, hogy utána olvastam a versenynek. Megnéztem a versenykiírást, és mi baj lehet felkiáltással eldöntöttem, hogy kipróbálom.
2016-ban elérkezettnek láttam az időt, hogy egy újabb megmérettetést vállaljak be. Utólag kiderült, hogy picit korai volt, de ne szaladjunk ennyire előre. Elkezdtem nézni a hazai féltávos versenyeket, és a korai szakaszban be is neveztem v keszthelyi versenyre, de informatikai hiba miatt a szerverük összeomlott és hiába voltam benne a kedvezményes számban, így nem lett érvényes a nevezés. Amikor kijavították, már nem is figyeltem a későbbi időpontot, mert nem tartottam korrektnek, hogy a hibájukból adódóan negatív lett a regisztráció (nem csak nekem, hanem több embernek is), így mondjuk úgy, hogy „hanyagoltam” a versenyt.
A történet kezdete 2014-re datálódik vissza, mikor is eldöntöttem, hogy lefutom a maratont. Szerintem a legtöbb rendszeresen futó ember életében eljön az a pillanat, kellő kilométerrel a cipőjében, hogy megméretesse önmagát.