Már régóta terveztem, hogy körbetekerem a Balatont, amikor teljesen véletlenül belebotlottam a Balathlon.hu weboldalába, még a karantén idején. Versenyek ugye az ablakban, így pont kapóra jött, és elhatároztam, hogy akkor itt az alkalom, és megcsinálom.

A Balathlon egy úgynevezett instant túra, aminek az a lényege, hogy bármikor teljesíthető, amikor az ember ráér, és úgy gondolja, hogy eléggé felkészült rá. A Balaton megkerülése közben okos telefonnal QR kódokat kellett beolvastatni, amivel a teljesítő igazolja, hogy az adott ponton járt. Az aktuális pont beolvasása után kapjuk meg a következő pont helyét. A táv teljesíthető futva és kerékpárral is, egyben, és szakaszokra bontva is. Én a kerékpáros, egyben történő teljesítést választottam, mivel futva még szakaszokra bontva is durva táv a 208km.

Hihetetlen, hogy ezt is megértük, hogy az első verseny, amin elindulok egy szezonban, egy „virtuális verseny” lesz, ezt sosem gondoltam volna. Mint ahogy azt sem, hogy egy vírus így fejre állítja az életünket.

A vírus jött, a versenyek pedig mentek: a lecsóba. Az élet viszont nem állt meg, az edzések szerencsére mentek tovább, és a sportolóknak már viszketet keze-lába (ki-ki ossza be), hogy elindulhasson valami versenyen, és fent tartsa a motivációt. Mert ugye az edzés az szuper, meg kell, meg jó, de azért edzünk, hogy aztán egy versenyen kiadjuk magunkból ezt a befektetett melót.

Külföldön egyre több virtuális verseny és kihívás indult. Ezt a hullámot lovagolta meg a Balatonman Pro Team is, akik egyébként is „békeidőben” futó és triatlon versenyeket szerveznek.

Kiírtak egy versenysorozatot, amin nem sokat kellett gondolkodnom, hogy benevezzek-e, maximum arra, hogy melyik távra. Nem azért mert a hosszabbat nem tudom megcsinálni, hiszen az gyakorlatilag egy olimpiai táv (rövid táv), ami alapból 1500m úszás – 40km kerékpár – 10km futás kombóból áll. Hanem mert az esemény pont a pihenő hetembe esett bele.

Hezitáltam egy darabig, hogy benevezzek-e, mert pont pihenő időszakra esett, de végül mégis csak rábeszéltem magam, na meg Szandi is rábólintott (muszáj volt neki :D).

Ha már úgy is helyben van, és amúgy is szerettem volna elszakadni egy picit a szokásos aszfaltos futásoktól, így tényleg adta magát ez a verseny. Ráadásul a nevezési díj is barátságos, szép befutóérem, és kaja a célban. Kell ennél több? Nekem nem!

Nagyjából fél órával a kezdés előtt értem oda. Pillanatok alatt átvettem a rajtcsomagot, amibe a rajtszám, chip mellé, még egy a befutóéremmel megegyező kis plakett is helyet kapott a kötelező müzli szelet mellet.

A Nagyatádi verseny után kaptam 2 hét pihenőt Szanditól, amit igyekeztem betartani. Egy kis regeneráló úszás és egy kis erősítés volt csak. Közben az Ensport oldalán megjelent, hogy iramfutókat keresnek a Napfelkelte Félmaratonra, több célidővel.

Mivel abban az időpontban a barátainknál terveztük múlatni az időt, így egy gyors érdeklődést követően jelentkeztem is lassabb beérkezésű időpontra. A vicces az volt, hogy amikor Szandi látta, hogy hozzászólok, már kapott is egy hátsófali infarktust, hogy mi a fenét akarok én, az Ironman után nem sokkal futkározni. Szerencsére megnyugtattam, hogy teljesen jól vagyok, és egy lassú tempójú futást választottam. Mondjuk, hogy közepesen megnyugodott, és rábólintott a dologra.

Szerinte két lehetőség van, hogy vagy nagyon fog fájni, vagy jó lesz. Nem akarok előreszaladni az eseményekben, de a második opció valósult meg.

A tavalyi ExtremeMan teljesítésekor már a befutás után mondtam, hogy akár azonnal befizetném újra ezt a versenyt akkora élmény volt, így ahogy megnyílt a nevezés gondolkodás nélkül utaltam az összeget.

Az egész alapozás, és rengeteg edzés közben mindig eszembe jutott, hogy miért csinálom, így folyamatos volt a motivációm. Rengeteg edzést, melót tettem bele, és a verseny előtt elég jó formában is éreztem magam, ráadásul az eredmények is ezt mutatták.

Kérdeztem Szandit, hogy van-e valami elvárása velem szemben, de mondta, hogy nem akar rám tenni semmilyen terhet, csak csináljam, ahogy jól esik, élvezzem a versenyt és érjek be. Én mondtam neki, hogy számolgattam az edzések alapján, és én azért olyan 11:30 körüli időt tervezek. Nevetve válaszolt, hogy nem fogom elhinni, de ugyanezt gondolta, és ha netán gyorsabb lenne, az már csak hab a tortán.