A Nagyatádi felkészülés következő állomása a tatai Old Lake Man OB volt, ahol egy rövid táv (Olimpiai táv: 1,5km úszás, 40km kerékpár, 10km futás), volt betervezve. Régóta szemeztem már ezzel a versennyel, mert sokan dicsérték, de valahogy mindig úgy alakult, hogy nem indultam rajta. Így volt ez egészen mostanáig, bár egy ideig kétséges volt, hogy egyáltalán megrendezik-e. Amikor kiderült, hogy zöld a lámpa, azonnal beneveztem.

A verseny előtt még volt egy kis átmozgató kombi edzésem. Aztán pedig feldobtam Nándinak (Ensport) a szokásos kérdést, hogy mi legyen? Mennyire csapassam? Persze őt sem kell félteni, mert egyből jött a válasz, hogy ha már versenyzünk, akkor tegyem oda magam, és legyen ki a belem a célban.

Az Ensport gyakorlatilag minden évben megrendezi saját speciál távú verseny edzését, amit eddig szépen, ahogy kell, ügyesen elsunnyogtam. Mert úgy voltam vele, hogy majd elég lesz nekem 180-at bringázni Nagyatádon, szenvedjen a fene.

De az idei év több okból kifolyólag is máshogy alakult. Nándi nem kicsit erőltette a kerékpáros edzéseket, ráadásul majd minden alkalommal egy kis ráfutással fűszerezve. Így szépen gyűltek a kilométerek. Egyre kevésbé viselt meg egy-egy hosszabb kerékpározás, így simán be mertem vállalni a balatoni tókerülést is.
Szóval Nándi kimondottan szerette volna, hogyha ott vagyok, és én pedig nem akartam nemet mondani. Akkor még nem is tudtam, hogy mennyire jó döntés volt.

Már régóta terveztem, hogy körbetekerem a Balatont, amikor teljesen véletlenül belebotlottam a Balathlon.hu weboldalába, még a karantén idején. Versenyek ugye az ablakban, így pont kapóra jött, és elhatároztam, hogy akkor itt az alkalom, és megcsinálom.

A Balathlon egy úgynevezett instant túra, aminek az a lényege, hogy bármikor teljesíthető, amikor az ember ráér, és úgy gondolja, hogy eléggé felkészült rá. A Balaton megkerülése közben okos telefonnal QR kódokat kellett beolvastatni, amivel a teljesítő igazolja, hogy az adott ponton járt. Az aktuális pont beolvasása után kapjuk meg a következő pont helyét. A táv teljesíthető futva és kerékpárral is, egyben, és szakaszokra bontva is. Én a kerékpáros, egyben történő teljesítést választottam, mivel futva még szakaszokra bontva is durva táv a 208km.

Hihetetlen, hogy ezt is megértük, hogy az első verseny, amin elindulok egy szezonban, egy „virtuális verseny” lesz, ezt sosem gondoltam volna. Mint ahogy azt sem, hogy egy vírus így fejre állítja az életünket.

A vírus jött, a versenyek pedig mentek: a lecsóba. Az élet viszont nem állt meg, az edzések szerencsére mentek tovább, és a sportolóknak már viszketet keze-lába (ki-ki ossza be), hogy elindulhasson valami versenyen, és fent tartsa a motivációt. Mert ugye az edzés az szuper, meg kell, meg jó, de azért edzünk, hogy aztán egy versenyen kiadjuk magunkból ezt a befektetett melót.

Külföldön egyre több virtuális verseny és kihívás indult. Ezt a hullámot lovagolta meg a Balatonman Pro Team is, akik egyébként is „békeidőben” futó és triatlon versenyeket szerveznek.

Kiírtak egy versenysorozatot, amin nem sokat kellett gondolkodnom, hogy benevezzek-e, maximum arra, hogy melyik távra. Nem azért mert a hosszabbat nem tudom megcsinálni, hiszen az gyakorlatilag egy olimpiai táv (rövid táv), ami alapból 1500m úszás – 40km kerékpár – 10km futás kombóból áll. Hanem mert az esemény pont a pihenő hetembe esett bele.

Hezitáltam egy darabig, hogy benevezzek-e, mert pont pihenő időszakra esett, de végül mégis csak rábeszéltem magam, na meg Szandi is rábólintott (muszáj volt neki :D).

Ha már úgy is helyben van, és amúgy is szerettem volna elszakadni egy picit a szokásos aszfaltos futásoktól, így tényleg adta magát ez a verseny. Ráadásul a nevezési díj is barátságos, szép befutóérem, és kaja a célban. Kell ennél több? Nekem nem!

Nagyjából fél órával a kezdés előtt értem oda. Pillanatok alatt átvettem a rajtcsomagot, amibe a rajtszám, chip mellé, még egy a befutóéremmel megegyező kis plakett is helyet kapott a kötelező müzli szelet mellet.