Azzal kezdeném, hogy én most hallottam először erről a versenyről, pedig már ötödik alkalommal rendezték meg, ráadásul nem is olyan messze tőlem. Az egész onnan indult, hogy Szandi kiírt egy 4 órás kerékpározást szombatra, péntekre meg egy olyan futást, ami olyan cirka 18km lett volna. Mivel gyűlölöm az egyedüli hosszú kerékpározást így próbáltam keresni valami versenyt, mert akkor nem minden cél nélkül megy az ember, én nem olyan unalmas.

Az egyik ismerősöm ajánlotta ezt a versenyt, amire rákerestem, és szimpatikusnak tűnt, ráadásul nem is volt olyan messze. Igaz a nevezés lezárult, de egy telefonon egyeztetést követően a szervezőkkel kiderült, hogy a helyszínen tudok nevezni. Így már csak Lilit a lányomat kellett befűzni, hogy jöjjön el velem. Ő pedig igent mondott, annak ellenére, hogy előző két nap is dolgozott és korán kelt.

A korán kelés szombaton is játszott, a verseny napján, mert 4:40-kor keltünk, hogy időben odaérjünk, és tudjak regisztrálni, depózni…stb. Ez viszont nagyon gyorsan és gördülékenyen ment, a 69-es rajtszámot kaptam (hmmmmm….). Nagyon kedves volt mindenki, igazi családias hangulat, rendezett és kulturált helyszín fogadott.


Gyors depózás, beszélgetés pár ismerőssel, aztán a szervezők tartottak egy néhány perces tájékoztatót, ahol minden fontos infót megtudtunk, és hamarosan kezdődhetett a buli.
Az úszás a Vadkerti-tóban történt, ahol a víz elég sekély a szélén, és némi ugrálás után lehetett elérni az úszható mélységet. 2 kört kellett lenyomni az 1900m teljesítéséhez. Annak ellenére, hogy nagy ugrándozás volt az elején, semmi atrocitás nem ért. Viszont két problémával is szenvedtem. Az egyik, hogy olyan szerencsétlenül sikerült a chip-et feltennem, hogy folyamatosan dörzsölte a bokám a tépőzár. A másik, hogy valahogy nem sikerült normálisan feltenni az úszószemüveget, és valahogy mindig beszivárgott. Ezt nem is értem, mert ilyen még sosem volt, és edzéseken is elvétve fordul elő.


Az úszás nem ment túl jól, és érzetre is sokáig úsztam. Amikor vége lett a depóban megnéztem az órám és megvilágosodott minden. Egy csöppet elmérték a távot (ezt többen is mondták, hogy az 1900m helyett 2600-at mértek). Mondjuk annyira nem izgatott a dolog, és inkább az öltözésre koncentráltam.


Kerékpár felvesz, és már toltam is ki a depóból, irány Kalocsa, ahol fordulás vissza Soltvadkertre, így jött ki a 90km. A kerékpárról túl sokat nem tudok írni. A kivezető úton kívül kifejezetten jó volt az aszfalt minősége. A verseny nem volt a forgalomtól elzárt, így az autókra figyelni kellett, de nem volt óriási forgalom, és körforgalmaknál, illetve fordulóknál nagyon-nagyon szuperül irányítottak a szervezők, és megállították az autósokat. Itt tényleg odafigyeltek a versenyzőkre, nem úgy, mint sok jóval nagyobb versenyen. Nagy pirospontot kap mindenki.
Szokásos frissítés ment Kalocsáig, mivel High5 Energy Drink volt a kulacsokban. Visszafelé, meg víz, sótabletta, és High5 energia szelet. Rá is fűznék a szeletre, mert a szelet nem tudtuk megúszni, az fújt rendesen, különösen az utolsó 10km-en volt durva.

Kalocsán a fordítónál otthagytam a két kulacsot, és jól lelocsoltam magam a fordulónál. Az egyik srác defektet kapott és nem volt nála szerszám, így gyorsan lepattantam és előkerestem neki az enyémet, aztán irány vissza Soltvadkertre.

Igyekeztem nyomni a bringát, de nem mertem jobban, mert a szél és nagy meleg eléggé szipkázta az erőm, és féltem, hogy nem marad majd a futásra. A 70-es rajtszámú sráccal előzgettük egymást végig. Durván dél körül értem vissza. A paripát letettem, és felvettem a futócipőt. Egy sótabletta és egy High5 Energy Aqua be, rá némi víz, és kezdődhetett a félmaraton.

Azt ugye mondani sem kellett, hogy nagyon meleg volt. A futókör eleje a strandon ment, majd kiértünk egy aszfaltos részre. Itt egy baromi jó fej srác, aki a haverját frissítette kérdezte, hogy kérek-e hideg vizet, locsolást. Kértem! Baromi jól felfrissített. Nyomás tovább, aztán az azfalt el is köszönt, és jött a durva rész, a „homok”.


A meleg mellett a homok az, ami még sokat ki tud venni az emberből, mert a puha talaj elnyeli az összes energiát. Ez a homokos rész durván olyan 40% körül lehetett a futókörön érzetre. Aztán újra aszfalt végig. Árnyék minimális, viszont a frissítőpontok elhelyezése nagyon jó volt, és tökéletesen elégséges. Nekem volt minden, amire szükség volt (hideg víz, és kóla), de emellett banán, dinnye és ki tudja mi még, mert annyira nem is figyeltem. Mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a segítők.

A körök koptak. A harmadik körben egy sráccal futottam végig, aki pont akkor indult először Nagyatádon amikor én, és végig beszélgettük a kört, így az gyakorlatilag elrebbent. Az utolsó kör meg már csak rutinfeladat volt. Itt összefutottam ismerős szolnoki sporttárssal, és láttam, hogy nincs toppon, ezért mondtam is neki, hogy jöjjön velem, és fussunk be együtt (hátha erőre kap), de mondta, hogy kész van a lába és még van egy kör neki hátra, így mentem is tovább. Aztán párszáz méter és jött a befutó ahol a kislányom várt a célban.

Érem a nyakban, széles mosoly, és nagy öröm, hogy „viszonylag” könnyen, ment és, hogy Lili is el tudott jönni végre egy versenyemre. Készült közös kép is.


Aztán irány a kajához, ahol isteni pörköltet dobtak össze a szervezők (lehetett választani, hogy sima, vagy csÍpős), kovászos uborkával, jófajta kenyérrel. Vegáknak volt grízes tészta is! A kaja mellé pedig kisérőnek akár pálinkát is lehetett választani. Én maradtam a fröccsnél, de természetesen üdítő is volt.

Aztán egy kis nyújtás a haza út előtt, amit egy hideg, csapolt Peronival meg kellett támogatnom, amit Lili varázsolt gyorsan. Nagyon ügyesen és profin segített mindenben. Igazi kis „problémamegoldó”, aki mindenre IS odafigyel. Apja lánya! 😊

Előző este is ő tette fel a D3-as vízálló kinezo tapaszt, ami természetesen simán bírta a vizet és az izzadást, és még a derekam sem fájt, pedig bevallom annyira nem hittem benne (de nagyon jó volt).


Összességében azt kell mondjam, hogy emelem a kalapom a szervezők előtt. Kiváló szervezés volt, a sportolókat végig szem előtt tartva. Igényes helyszínen, nagyon jól éreztem magam. Igazi „családias” hangulatú, marha jó kis verseny volt. Az külön tetszett, hogy nem volt limit idő, nem kellett liszensz, se semmi, mert itt kifejezettem gondoltak azokra, akik még csak most ismerkedtem a triatlonnal. Egy volt a lényeg, hogy sötétedésig be kellett érni.


Kedves, segítőkész emberek, rugalmas szervezők, kellemes helyszín, jó frissítés, szóval engem megvettek. Köszönöm, hogy részese lehettem, és sok ilyen színvonalas versenyt kívánok magunknak versenyzőknek!

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:

Hozzászólások: