generali maraton201800004Az Ironman teljes táv előtt mindenképpen szerettem volna futni egy maratont, hogy lássam, hogy mennyire megy. A helyszín ezúttal Balatonfüredre esett, a Maratonman versenysorozat egyik állomására, a Generali Runners World Maratonra.

A Villa Zsófiában sikerült szállást foglalnom, ami maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Szép szoba, tisztaság, barátságos és maximálisan segítőkész szállásadók. Szombat éjszakára foglaltam csak, mivel a verseny vasárnap délelőttre volt kiírva, de mondták, hogy maradjunk nyugodtan estig, mert nem jön utánunk senki a szobába, és nem kell sietni. Ezt nevezem én barátságos vendéglátásnak. Ráadásul csak 10 perc sétára volt a rajttól, szóval minden tekintetben ideális volt.

beast00035Sokáig úgy tűnt, hogy ez a verseny bármennyire is szeretném, nem lesz meg, mivel a regisztrációkor pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Komoly vita robbant ki emiatt több fórumon is, mivel aki megcsinálta a korábbi Sprint és Super távot, a Beast nélkül nem lehet meg a legmagasabb rang a Trifecta. Az csakis a három verseny egy éven belüli teljesítésekor jár.
 
A Facebookon, direkt a Spartan jegyek adás-vételére létrehozott csoportban lehetett próbálkozni jegyhez jutni, ha valaki el szerette volna adni. Ez nagyjából esélytelen volt, mert ahogy megjelent a lehetőség, szinte abban a másodpercben keselyűként csaptak le rá azok, akiknek nem jutott regisztráció, és egymást túllicitálva (néha sportszerűtlenül is), kétségbeesetten próbáltak nevezéshez jutni. Az utolsó előtti pillanatban végül Koronkai Nokoletta révén rám mosolygott a szerencse, mert ő nem tudott indulni a versenyen, és nekem adta el a nevezést, továbbá az átírás lebonyolításban is végtelenül korrekt volt.

Mivel Eplény igencsak messze van tőlem, így eldöntöttem, hogy előző éjszaka megszállok a környéken, hogy kipihenten vágjak neki a versenynek. Bakonybélen sikerült szállást találnom a Muskátli Vendégházban, amit ezúton is ajánlok bárkinek, mert szuper tiszta, és korrekt ár/érték arányú szállás, a tulajdonos Irénke néni pedig egy tündér. Reggel meghívott kávézni, gyümölcsteát készített és apró süteménnyel kínált. Már jól indult a nap.

terep3Ez a verseny, mondjuk úgy, hogy „csak beesett”, mert Tóth András Zoltán hívta fel rá a figyelmem. Gyorsan rá is ugrottam a nevezésre, amit így még a rendkívül kedvező 2.500Ft-os „sporttársi áron” sikerült megejteni.

Manapság az ember el van szokva az ilyen baráti nevezési lehetőségektől, mivel egy-egy egyéb rendezvényen simán röpködnek a tízezrek. Persze itt nem is parádés a rajtcsomag, de bőségesen korrekt a fentiek tükrében. Két csoki, rajtszám, ingyenes chip (amit a befutáskor le is kellett természetesen adni, mint bárhol máshol), a verseny után egy tál meleg kaja, tea, víz, apróságok, és a teljesítőknek befutóérem.

Ez a verseny, pont az eplényi Spartan Beast elé ugrott be 2 héttel, szóval még jól is jött egy kis terep. Szandi (ENSPORT) amúgy is piszkált, hogy fussak valahol egy félmaratont, amire nem lehet nemet mondani.

szalka00008Nagyon vacilláltam, hogy melyik legyen az idei második Ironman féltávú versenyem. Többet is kinéztem, de vagy időpontban nem volt jó (ütközött más versennyel), vagy túl közel volt a Dunaújvárosi féltávos versenyhez. A szálkai viszont minden szempontból megfelelőnek tűnt, így erre esett a választásom, ráadásul sokan dicsérték.

A logisztika a szokottnál kicsit összetettebb volt, mert közben a gyerekeimmel a Balcsin nyaraltunk barátoknál, és onnan kellett „átugrani” Szálkára, majd a verseny után vissza a Balatonra. Természetesen Szálkára is Erdősi József barátom kísért el (mint eddig az összes versenyre), és segített a frissítésben, nem utolsó sorban a vezetést is bevállalta.

Szálkán szállást foglalni szinte lehetetlen erre az időpontra, mert kb. egy évvel előtte kellene megtenni, hogy sikerüljön, így Szekszárdon aludtunk a verseny előtti éjszakán, és onnan 15-20 perces kényelmes autózással mentünk át Szálkára.

cel4Első Ironman féltávú versenyemet 2016-ban Dunaújvárosban teljesítettem, az Aquarius Triatlonon. Akkor azért esett rá a választás, mert megfizethető ár kategóriájú verseny volt és csupa jót hallottam róla. Úgy voltam vele, hogyha nem is tudom végigcsinálni, akkor is egy jó tanulási lehetőség.

Szerencsére nem így lett, és végigtoltam becsülettel, még ha az időeredmény nem is volt valami fényes, de a lényeg a teljesítés és a tapasztalatszerzés volt. Nem is tudtam akkor még, hogy akarom-e ezt tovább folytatni, vagy hogyan tovább.

Hatalmas érzelmi töltést adott, amikor átléptem a célvonalat és „megcsináltam”. Nagyon büszke voltam magamra, hiszen előtte semmilyen triatlon versenyen nem vettem részt. De ezután a verseny után már láttam, hogy nekem ez nagyon bejön, és ezzel szeretnék a továbbiakban foglalkozni.

Itt tudatosult bennem, hogy mennyire keveset bringáztam a verseny előtt, holott ez kulcsfontosságú kérdés a triatlonban. Így lecseréltem a régi Merida Road Race kerékpárom egy picit jobbra (Bianchi RC), és elkezdtem tudatosabban edzeni. Ekkor még csak saját kútfőből.
Spartan super bencevelSzombaton, Kazincbarcikán várt a következő bevetés, ezennel Super távon, ami minimum 13km-t és 30 akadályt jelent. Ezúttal ketten vágtunk útnak Bencével, mert Lili lányomnak ilyenkor van a versenyszezon (kajak), és aznap pont versenyzett ő is Békésszentandráson.

Az időjárás nem éppen a legkegyesebb arcát mutatta, mert már induláskor is rendesen be volt borulva, de mire legyűrtük a szerény két és félórás utazást, és az Eger utáni szerpentint, már szakadt az eső, és 12-13 fokra mérséklődött a hőmérséklet.

Az érdekes az volt, hogy valahogy annyira nem tudott idegesíteni, mert gondoltam, hogy úgyis vizes leszek a versenyen. Bence is csak nevetett rajta, hogy ilyen a mesében sincs, és minden zokszó nélkül sétáltunk el a szakadó esőben a verseny területére.