Nagyatád után, egy viszonylag rövid pihenőt beiktatva, még várt rám egy újabb Ironman távú verseny Balatonfűzfőn, a BalatonMan. Ez egy különösen fontos verseny volt számomra, mivel, ha sikerül, akkor teljesítem a magam által kitűzött célt, hogy 10x-es Ironman legyek. A barátok most sem hagytak cserben, mert többen is jelezték, hogy frissítenének, illetve ezúttal extra kényelemben volt részem, mivel a le- és visszajutásomban is segédkeztek.

Bátran mondhatom, hogy ideális körülmények voltak, hogy nekivágjak a tizedik Ironmanemnek (aki esetleg nem tudná, hogy mit takar az Ironman: úszás 3,8km, kerékpározás 180km és futás 42km, természetesen egymás után egyből).

Péntek délután egy gyors- és zökkenőmentes rajtcsomag átvétel után, picit nézelődtem a kiállítóknál. Természetesen a Hihg5 sohasem maradhat ki, ahol többen is próbálták beszerezni a megfelelő frissítőt az utolsó pillanatokban.


A tésztapartin egy húsos tésztát gyorsan magamba lapátoltam, aztán már mentünk is a szállásra, amely Balatonalmádiban volt.


Az éjszakai pihenés nagyjából közepes volt, mert többször is felébredtem, de azért sikerült valamennyit aludnom is. Negyed 6-kor keltem fel, és a szokásos szeánszot végigzongoráztam: kávé és társai. Megérkezett Kriszti is, aki segített kipakolni a cuccokat a kocsiba, és már robogtunk is Fűzfőre.

Alighogy megérkeztetünk, már jöttek is a többiek. Schmidt Peti, Nitró (ő indult is rövid távon), és még Gyömörei alias Bjutiful Jani is előkerült váratlanul. Mondhatni roppant egyszerű dolgom volt így beccuccolni.
Ezüstnyilat elhelyeztem a depóban, elrendeztem a felszerelést és magamhoz vettem az úszáshoz szükséges dolgaimat, és kimentem a srácokhoz még egyet bandázni. Ezt annyira imádom amúgy verseny előtt, nagyon megdobja a hangulatom.


Peti hozta a neoprénjét, amit, amikor BalatonMan-en indultam, akkor mindig abban úsztam. Mivel most is engedélyezték, nem is volt kérdés, hogy használom-e.
Pár fotó, majd irány a check-in, és egy kis bemelegítés a vízben. Aztán már zengett is a visszaszámlálás a barátok tapsával és kiabálásával fűszerezve.



4 kört kellett most úszni, és a vízből volt a rajt. Nem tolakodtam, szépen nyugisan helyezkedtem, és konkrétan nulla atrocitás ért, még egy gyenge oldalba rúgást sem kaptam. Szépen felvettem a nekem kényelmes tempót, és fogyasztottam a köröket. Az egyetlen, de nem elhanyagolható kellemetlenség a szúrós hínárok garmadája volt. Elég sok volt belőle, főleg a part közeli részen, halmokban. Még szerencse, hogy neoprénben voltam, így csak a kezem és az arcom szúrta.

Nem törődtem vele különösebben, hiszen úgysem tudok ellene tenni, inkább sz úszásra koncentráltam, ami viszonylag jól is ment és gyorsabbra sikeredett, mint Atádon. A depóban kényelmesen átöltöztem, ittam, mert teljesen ki voltam száradva az úszás miatt (itt ugye nem lehetett közben kijönni inni), és már haladtam is megkezdeni a bringás köröket.


A ki- és bevezető részen kívül 5 kört kellett teljesíteni teljesen lezárt pályán. Az útminőség nagyrészt kiváló, de amúgy sunyi emelkedős, és gyakran szeles, aki itt már többször is indult annak nem kell bemutatni.
Itt a frissítés kritikus számomra, mivel a BalatonMan-en Biotech USA termékeket adnak, ami nem a barátom, én maradok a jól bevált High5-os Energy Source, Zero tabletta, energia szeletnél.


A saját team-em )milyen menőn hangzik) a bevezető szakasz utáni emelkedőnél vert tábort, nagyjából a szokott helyen, és lesték minden kívánságom. Sok problémát nem okoztam, mert általában kulacsot cseréltünk, kértem egy-egy falat szendvicset (ezt mostanában kezdtem alkalmazni, és nekem nagyon jól bevált), esetleg egy kis locsolást.


Az időjárás egészen kegyes volt most a versenyzőkkel, 30 fok alatti hőmérséklet és egy ideig kellemesen fedett idő volt, nem égetett szét a napocska, mint Atádon, ahol sikerült hólyagosra pirulnom.
Persze 12 után itt is kisütött a nap, és fújt a szél, de ez már csak ilyen, igazából semennyire sem zavart. Jobban inkább az, hogy a lábaimat elkezdte szorítani a cipő (lehet le kellene cserélni, mert ez egy visszatérő probléma), amit igyekeztem egy kis locsolással, illetve a frissítésnél leszálással orvosolni több-kevesebb sikerrel.

A körök szépen fogytak, nem szaggattam magam halálra, mert mindenképpen a teljesítés volt a cél, és nem az időjavítás. A lényeg, hogy be kell érnem. Szerencsére a kerékpáros rész is simán lement, a bicajjal semmi gond nem volt, és megint csak sikeresen visszajuttatott a depóba, ahol egy kis fazonigazítás és cipőcsere után, mér mentem is ki a futópályára.

Örömmel konstatáltam, hogy gyakorlatilag semmi bajom nincs gyomorilag, meg igazából a futással sem, így elkezdtem ledolgozni a hátra lévő kilométereket.

A frissítés itt is a szokásos, kóla, víz, sótabletta volt, amit a lelkes stáb már rendszerint elő is varázsolt, mire hozzájuk értem. Egy kis információ csere, nagy buzdítás, nagy mosoly, és mentem is tovább.
Szépen fogytak a körök, szerencsére problémamentesen. Az egyik játszótérnél volt egy nagyon jó, hideg vizes kút, amit felfedeztem többed magammal, és hűtöttem a testem a futás első felében, mert azért akkor még a napon nagyon meleg volt. Szerencsére árnyékos rész is akadt bőven, ami azért elég sokat segített.


Negatívumként viszont nem mehetek el amellett, hogy sikerült a futást rávinni a balatoni bringaútra, ahol a futók között cikáztak rollerrel, kerékpárokkal (nagyjából el lehet képzelni), illetve, hogy az egyik frissítő állomásnál viszonylag gyorsan kifogyott a kóla, emiatt át kellett terveznem a frissítést, és be kellett vetnem egy kis High5 Aqua gélt is.

Nagyjából az 5. kör környékén kezdtem érezni, hogy kezd kínlódni a gyomrom, így amikor odaértem a stábhoz bekockáztattam egy kis szendvicset, remélve, hogy nem lesz baj. Amúgy is egyfolytában kérdezték, hogy mit hozzanak: sör, pacal, gyrostál és hasonló finomságok. Folyamatosan ment a marhulás. Csodák csodájára a szendvics megint csak bevált, és viszonylag gyorsan rendeződött a gyomrom. Az idő is kezdett szépen hűlni, na és lassan sötétedett is.

Az utolsó két kört teljesen sötétben futottam, ami néha nem volt egyszerű feladat, mivel sok helyen semmi világítás nem volt (tudom, vinni kellett volna fejlámpát, de eddig még soha nem kellett, mert mindenhol volt normális utcai világítás). Így a világító bólyák adtak csak támpontot, én pedig igyekeztem nem rosszul lépni.

Aztán amikor eljött az ominózus utolsó kör, akkor már tudtam, hogy biztosan sikerülni fog. Ahogy futottam arra gondoltam, hogy mennyi munka volt ebben a 10 Ironmanben, és milyen sok segítséget kaptam közben. Hálás szívvel közeledtem a célterület felé, és már hallottam is a szpíkert ahogy a nevem mondja. De nem csak a nevem mondta, hanem rengeteg információt is velem kapcsolatban, amit a barátaim intéztek el a tudtomon kívül, ami hihetetlen jól esett, és felejthetetlen élmény marad. Magasba emeltem a célszalagot, és kiabáltam, hogy megvan a tizedik. 13 óra 37 perc alatt sikerült teljesítenem, amivel teljesen elégedett vagyok, mivel a cél 14 óra alatti idő volt.



Pacsi, puszi mindenkinek, együtt örültem a barátaimmal, fantasztikus hangulatban.


Az elmaradhatatlan masszázs, majd egy kis kalóriapótlás után kidepóztunk, és elindultunk a szállásra pihenni. Ott koccintottunk a sikerre, majd egy gyors fürdést követve már aludtam is, mint a bunda. Most valami csoda folytán sikerült végig aludni az egész éjszakát, ami általában nem nagyon szokott sikerülni, így reggel, a körülményekhez képest kipihenten ébredtem, és farkaséhesen. Na meg a lábam egy kissé terminátoros mozgású lett, hiába nyújtottam és mentem masszázsra, de ez ilyenkor benne van a pakliban.

A bőséges reggeli után visszajuttatuk Petinek a neoprént, majd egy vállveregetős búcsút követően elindultunk haza.

Csupa pozitív jelzőt tudnék csak mondani erre a versenyre, elsősorban a barátaimnak köszönhetően, akik végig asszisztálták, és mindent megtettek azért, hogy felejthetetlenné tegyék számomra a 10. Ironman megszerzését. Örök hála érte skacok! Illetve mindenkinek hálás vagyok, aki bármilyen formában segítette az utamat, hogy elérhessem ezt az álomcélt.

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:



 

Hozzászólások: