Június 15-én rendezte meg az Accel Hunland a második futóversenyét, ahol idén már 5 távon is lehetett indulni (800m gyerek, 3km, 5km, 10km és 21km). Az egyértelmű volt, hogyha valami nagy dolog nem jön közbe, akkor idén is megyek futni. Az idei verseny, ha lehet azt mondani felülmúlta a tavalyit, pedig már az is egy kiváló szervezésű verseny volt. El is csíptem a szpíker egyik megjegyzésében, hogy sok futóverseny járt már, de ilyen példás szervezést ritkán látott, és ezt csak megerősíteni tudom.



Idén a Bice-Bóca Alapítványnak ment a gyűjtés, és a 3000 Ft-os nevezési díjakból befolyt teljes összeget ők kapták meg. De az Accel Hunland megduplázta a befolyt összeget és a Tószegi polgármester kiegészítette, így az alapítvány 2 millió forint támogatást kapott, ami már egy szép összeg.

Szombat reggel 8 körül érkeztem, és már akkor elég sokan voltak, majdnem tele volt az egész parkoló. Gyorsan elintéztem a nevezést, és átvettem a rajtszámot. Természetesen sok ismerőssel találkoztam, és szép létszámmal kint volt a szolnoki Honvéd Triatlon Egyesület is.


Szabó-Lukovszki Béla ügyvezető megnyitója után egy közös bemelegítés volt, majd elindult a gyerek futam, ahol a kicsik 800m-es gyárkört futottak néhányan szülői kísérettel.
Ezután együtt rajtoltak a 10km-es és a 21km-es távon indulók. Én most 10km-re neveztem, mert elég húzós edzős hetek voltak korábban. Célként egy számomra tisztességes tempót céloztam meg, hogy 5 percen belüli ezrek legyenek lehetőleg.

Már amikor elindultunk elég meleg volt, és nagyon sütött a nap, de mondhatni tökéletes távolságban voltak elhelyezve a frissítő pontok, ahol só, víz, szőlőcukor volt a felhozatal. Erre lehet mondani, hogy nem túl parádés, de ilyen távon teljesen tökéletes volt, és sokkal drágább nevezési díjú versenyeken is nagyjából erre lehet számítani.

Az útvonal Tószeg utcáin kanyargott, majd a temető után egy balossal mentünk fel a gátra, amit tudtam volna nélkülözni. Ott nagyon kemény volt a napsütés, és a terep miatt sem lehetett úgy haladni, ezért az elég sokat ki is vett belőlem. Néztem az órát, de szerencsére végig megvolt az 5 perc alatti tempó. Amit egyébként próbáltam egyenletesen tartani, bár a végére egy picit fáradtam.

Amikor már a gyár felé haladtunk biztos voltam benne, hogy több lesz a táv, mint 10km. Az utolsó frissítőpontnál szerencsére sós vizet is ittam, és simát is, ami jól jött a végén, így teljesen stabilan ment végig a futás, és 52 perc alatt sikerült teljesíteni a versenyt, ami 4:44-es átlagtempót eredményezett. Teljesen elégedett voltam vele.


Dóri a nyakamba akasztotta a befutóérmet és megkaptam a befutócsomagot, amiből egyből meg is ittam az Apentás frissítőt. Ezután egy gyors mosdás és nyújtás, és egy viszonylag hosszabb várakozás következett, mivel természetesen én is meg akartam várni a sorsolást, hogy ki nyeri az E-Bike-ot, és a másik kerékpárt. A kiírás szerint csak az kaphatta meg, aki a helyszínen tartózkodik a sorsolás idején, ezért szinte mindenki ott maradt a végéig.


A szervezők gondoskodtak büféről, mosdási és öltözködési lehetőségről, bőséges árnyékos helyről leülési lehetőséggel, szóval tényleg le a kalappal előttük. Az egyetlen, amit máshogy csináltam volna, hogy a 21km-en indulókat engedtem volna el elsőként, így sokkal kevesebbet kellett volna mindenkinek várakozni és picit gördülékenyebb lett volna az egész, na de majd hátha jövőre.

Miután mindenki beért jöhettek a díjátadók, ahol számtalan kategóriában adtak át díjakat. Majd az alapítvány megkapta a befolyt összegről kiállított óriás csekket, és végül, de nem utolsó sorban jött a várva-várt sorsolás.

Sajnos egyik bringát sem sikerült megnyerni, de biztosan jó helyre kerültek és hatalmas örömet okoztak a két nyertesnek.

Nagyon jó volt végig a műsorvezető, jók voltak a zenék, és összességében egy kiváló szervezésű futóversenyt tettek le az asztalra a szervezők. Jövőre újra itt és remélem, hogy kedvet kaptatok és még többen eljöttök erre a szuper rendezvényre.

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:

Hozzászólások: