Az UB után, jöhetett a következő állomás az UTT. Gyorsan kiírtam a megszokott Facebookos csoportomban, hogy mentek csapatot, ha szükség van rá. Képletesen szólva a tinta még meg sem száradt, és kb. néhány perc után Edó rám írt, hogy fussak velük a Happy Run Team-el. Ezen nem kellett egy percig sem gondolkodnom, hiszen mondhatni már visszatérő vendég vagyok náluk, és mindig élveztem a csapattal történő megmozdulást, így azonnal igent mondtam.


Péntek délután a megbeszélt időben érkeztek nem kis feltűnéssel, mert már az utca elején kiabáltak, hogy Jani merre vagy. 😊 Gyorsan bepakoltunk, és már mentünk is a tetthelyre. Az utak abban a régióban a BDSM világát tükrözik, mert a szürke 50 árnyalata tökéletesen illik rá. Folt hátán folt, na meg traktor hátán traktor, de azért csak leértünk. Az biztos, hogy veseköve senkinek nem lesz.

Miután mindenki elfoglalta a szobáját, elugrottunk vacsizni, majd egy kis esti megbeszélés és dumaparti után mindenki elment aludni, mert nem sokkal reggel 5 után volt az ébresztő, mivel 7 óra magasságában volt a rajtunk.

A reggeli ébredést mindenki gond nélkül abszolválta és viszonylag kipihent állapotban érkeztünk a versenyközpontba. Ott egy kis életmentő kávé és máris szebben láttuk a ránk váró megpróbáltatásokat. Mert az már reggel előrelátható volt, hogy fázni biztosan nem fogunk.


A szokásos közös rajtunk után Edó a csapat kapitánya, koordinátora, és terelgetője indult a chip-el az első szakaszra, ahol Tomi váltotta, és onnan Edit a kerékpáron szaporította a kilométereit, mint kerékpáros kísérő. Erre igencsak nagy szükség is volt ebben a melegben, meg azért baromi kényelmes dolog, hogy nem kell cipelni a cuccaid, és van ott valaki, aki mindent IS megold, ha probléma adódik.


Szépen mentek a váltások Tomit Laci váltotta, aki csakúgy, mint Tomi emberes tempót futott, meleg ide vagy oda. De gyakorlatilag mindenki hozta a tőle elvárható szintet, Mert Heni és Szilvi is szépen a válalt időn belül futott, így nagyon jól és stabilan haladt a csapat. Ebben nagy szerepe volt a most ugyan nem futó (de ha kellett volna, akkor arra is bevethető) Pistinek, aki, mint sofőr repítette a megfelelő pontba az éppen aktuális futót és a csapat többi tagját.


Rám viszonylag később, olyan 11 magasságában került sor, amire igazán bedurrant az idő, de a jól bevált frissítési taktikám (futás előtt egy sótabletta, majd 30 perc után egy újabb, és 15 percenként folyadékbevitel) most is tökéletesen működött. Illetve a fejem, és a ruhám vizeztem, így megvolt a hűtés is. A futás így viszonylag könnyen és biztosan le is ment.

Engem Zoli váltott, aki szintén nem fázott délben, mert csak úgy izzott az aszfalt. Én meg itt tudtam pihenni az árnyékban a következő futásig (nagyon jól volt összerakva a menet). Még egy 20 percet szundítani is sikerült, de aztán Heni szólt, hogy mocorogjak, mert Laci mindjárt bent van, és váltani kell. Feltankoltam folyadékkal, sótabi be, és irány előre.


A három futásom közül ekkor volt a legmelegebb (délután 2 óra magassága), de szerencsére mindenre fel voltunk készülve Edó jóvoltából. A bringás kosárban a nagy JBL hangszóró mellé befért egy kézi permetező is, amivel kaptam az áldást kérésre. A zene meg brutális volt. Nem kicsit robbantottunk a hangulaton amikor megkértem, hogy izzítsa be Pixa – Lokolelo számát, és csavarjon egy combosat a hangerőn. Na kérem azt látni kellett volna, hogy a melegtől és a távtól megtört arcú emberek is feléledtek, és hatalmas mosoly ült ki az arcukra, volt, aki csápolt, táncra perdült, énekelt, integetett. Óriási buli volt, nagyokat nevettünk. Így futottunk be a váltópontra is, ahol megalapoztuk a hangulatot.


Itt Laci leváltott, Zolival pedig mentünk a következő váltópontra, ami olyan kihalt volt, mint egy elhagyatott kastély az Óperencián túl. A személyzeten kívül csak mi voltunk ott, és először azt hittük, hogy nem jó helyen vagyunk. Annyira jól haladt a csapat, hogy gyakorlatilag nagyon a mezőny elején meneteltünk, így szinte az egész verseny alatt elkerültük a dugókat, és nem voltak parkolási problémáink.


Ide Heni futott be, és adta át a stafétát Zolinak, és ült is fel egyből a kerékpárra. Mi pedig a CSK-val robogtunk az utolsó futásom helyszínére Abádszalókra. Itt kértem egy kis ápolást, mert a derekam kezdte megadni magát. Természetesen ez is azonnal orvoslásra került, mert csupa véletlenségből volt egy hűsítő és gyulladáscsökkentő gél is a kocsiban, amivel Edit lekezelte a fájdalmas területet.


Aztán Zoltánunk vidáman repülőzve meg is érkezett, és indultam is tovább Henivel az utolsó csapásra. A hőmérséklet roppant érdekes volt, mert volt, ahol nagyon meleg volt még, de volt, ahol már teljesen barátságos idő fogadott a közel 11km-es szakaszon. Heni szorgosan locsolt, adta a kulacsot, és olyan retro diszkót tolt, hogy a szalóki strandon Lakatos Vandam is táncra perdült.

Mosolyogva, viccelődve futottam be Tiszaderzsre, ahol Tomi úgy kilőtt a chip-el, mintha nem lenne holnap. Volt, aki kérdezte is, hogy ki ez a srác? Szilvi meg Fejó oltotta is a népet, amin aztán nagyokat nevettünk.


Innen Tomit nem lehetett lelőni és szabályosan berobbant a célba, ahol aztán kifeküdt, mint a gyalogbéka. A csapat magához mérten nagyon szépen teljesített és 11 óra 58 perc alatt teljesítettük a 130 km-es távot.


Szerintem kiváló teljesítmény ettől a vidám kis csapattól (nem hiába Happy Run Team a nevük). Egy gyors vacsi, majd a szálláson egy kis díjátadó ceremónia kíséretében Edó mindenkinek átadta az érmet egy-egy személyre szóló oklevéllel karöltve. Volt taps, buli meg Fanta (na jó, Fanta nem).

Nagy örömömre szolgált, hogy ezzel a fantasztikus kis vidám csapattal futhattam körbe a Tisza tavat. Köszönöm a lehetőséget, és a szuper hétvégét!

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:

Hozzászólások: