- Részletek
- Józsa János

Maga a felkészülés annyiban volt érdekes, hogy inkább intenzívebb futásokból állt (intervallum, résztáv), és csak kevés hosszúnak csak jóindulattal nevezhető edzést tartalmazott, ami idejét tekintve megállt 1 óra 30 percben (jó volt, amire én rátettem picit, mert úgy adott ki egy szokásos kört, de így is 1:40-nél megállt).
Az edzések elég jól mentek, szépen alakult a pulzus is, szóval annak ellenére, hogy nem volt különösebb tétje a dolognak viszonylag jó időre számítottunk. Persze ember tervez és Isten végez, ahogy mondani szokták. A maraton hetében sikerült egy hasmenéses vírust begyűjteni, ami picit átírta a forgatókönyvet, de nagyon bíztam benne, hogy a versenyre sikerül helyre jönni.
- Részletek
- Józsa János

Kezdődhetne így is a mese. A valóság azonban ennél sokkal prózaibb. Az első féltáv, és néhány verseny után, még nagyon azt gondoltam, hogy köszönöm szépen, nekem bőven elég ennyi, és nem szeretnék ennél jobban belemélyedni a dolgokba.
Sokat edzettem, szorgalmasan, csak nem hatékonyan! De a véletlen, vagy talán a sors az utamba sodort egy mondatocskát, ami azóta is itt van a fejemben: hogy a legnagyobb szorgalommal végzett hülyeség is csak hülyeség marad (Klopfer Csabi után szabadon), és mennyire más, hogyha tudatosan edz az ember.
Ekkor hívtam fel Erdélyi Nándit az Ensport alapítóját, és beszélgettünk egy jót, majd megegyeztünk abban, hogy megmutatják, hogy egy „mezei” emberkéből mit lehet kihozni a profi edzéstervezéssel. De mi legyen a cél? Tette fel eme prózai kérdést Nándi, én meg mondtam, hogy legyen az Ironman 14 órán belül. Ő csak nevetett, és rávágta, hogy deal!
- Részletek
- Józsa János

Aztán az egyik nap a Facebookon a Lidl nyereményjátékot hirdetett, amin játszottam, csak brahiból, és este jött az értesítés, hogy egyike voltam a 30 szerencsés embernek, akiket kisorsoltak.
Komolyan mondom egyből fülig ért a szám, hogy mekkora mázlim van.
- Részletek
- Józsa János

András családi programja miatt nem tudott részt venni a versenyen, így átadta a nevezést, amit sajnálatos módon már nem lehetett átírni. Szandit (Ensport), az edzőmet megkérdeztem (akit szerintem már mindenki ismer, aki a blogomat olvassa), hogy mit szólna, ha beugranék, és nem szétcsapva magam, gyakorlatilag, mint egy edzést, versenyszituációs gyakorlásnak felfogva lenyomnám a versenyt. Amúgy is kombi edzés lett volna hétvégén.
Mondta, hogy oké, csináljam, koncentráljunk a bringára, a többit „csak éld túl” volt az itiner.
(A képek sajátok, mert a hivatalos képeket még nem lehet elérni. Ha meglesznek, akkor felteszem a Facebookra.)
- Részletek
- Józsa János

Én olyan teamhez szerettem volna csatlakozni, ahol minimum egy maratont lecsavarhatok, de igazából 50 fölé szerettem volna menni. Végül is ez többé-kevésbé sikerült is, mert a Bee(r)un csapat keresett futót, mivel többen kiestek tőlük, és erősen veszélybe került az egész teljesítés.
- Részletek
- Józsa János

A megbeszélés szerint Kóspallagon kellett Gabit váltani, Hegedűs Nóri helyett nagyjából 13 óra után, így nem kellett túl korán keljek, hogy megtegyem a kétórás utat.
Kellemes, nyárias időben autóztam végig, és némi szerpentines rész után le is parkoltam a kóspallagi frissítő pontnál. Nóri már izgatottan várt, mert félt, hogy nem leszek ott időben. Nála volt már a rajtszám, így egy gyors öltözés és bemelegítés után útra készen vártam, hogy Gabi felbukkanjon a váltóponton.