Az Ensport gyakorlatilag minden évben megrendezi saját speciál távú verseny edzését, amit eddig szépen, ahogy kell, ügyesen elsunnyogtam. Mert úgy voltam vele, hogy majd elég lesz nekem 180-at bringázni Nagyatádon, szenvedjen a fene.

De az idei év több okból kifolyólag is máshogy alakult. Nándi nem kicsit erőltette a kerékpáros edzéseket, ráadásul majd minden alkalommal egy kis ráfutással fűszerezve. Így szépen gyűltek a kilométerek. Egyre kevésbé viselt meg egy-egy hosszabb kerékpározás, így simán be mertem vállalni a balatoni tókerülést is.
Szóval Nándi kimondottan szerette volna, hogyha ott vagyok, és én pedig nem akartam nemet mondani. Akkor még nem is tudtam, hogy mennyire jó döntés volt.

Röviden az előzmények:

A helyszín a Nádasdi Pihenőpark volt, ahol az ottani tavacskában kellett úszni 1km-t, ami mindenkinek egységes volt. Majd bringára pattanni és lenyomni a Vasad-Monori fordító- Vasad Shell kút kört, ki-ki a választott távjának megfelelően. Ez az én esetemben 180km. Végül pedig, Monoron a fordítónál, a parkban kellett futni, szintén annyi kört, amennyit vállalt az illető. Egy kör kb. 1,5 km-es (a tavat kellett körbefutni). Itt is szintén a maximum volt a penzumom, ami 5 kört jelentett.
A gyülekező az eseményre a Nádasdi Pihenőpark parkolójában volt, ahol reggel 6 és fél 7 között kellett odaérni, leadni a futós cuccot és az egyéni frissítőket, majd a paripákkal lesétálni a strandhoz, és elhelyezni őket a rögtönzött depóban.

Az úszás

Ezután bementünk a tóhoz, amit többen megmosolyogtunk méretét adódóan, de végül is a célnak megfelelt. Úszni lehetett benne, nyílt víz volt (némi akadállyal nehezítve), és igen kellemes volt a hőfoka. 6 kört kellett mindenkinek megtenni.





Megvolt a jel, és elindult a mezőny. Nem tolakodtam, nem kapkodtam, de még így is kaptam rendesen. Vagyis csak egy embertől, de tőle gazdagon. A harmadik után kissé nehezen viseltem, és inkább hagytam, hogy eltávolodjon. Nekem nem vérre ment. Az utolsók között szivárogtam ki a vízből, de nagyon nem izgatott a dolog, mert már a következő csapásra koncentráltam.

Jöhet a bringa

A Nádasi Pihenőparkból egy jobbossal irány volt Vasad. A településen keresztülmenve, a Monor tábla előtt már ott integetett Nándi, hogy balra Monornak, nehogy elrontsa senki. Majd a monori körforgalomnál Ancsúr terelt bennünket a helyes irányba, ahol a vasúti aluljáró előtt, a parknál volt a frissítőpont. Itt Sasi Gabi és egy másik lány volt a frissítő tündér. Cserélték a kulacsokat, kaptam egy kis vizet a nyakamba, és irány vissza. Az útvonal ugyanez volt visszafelé, csak a Pihenőparknál tovább kellett menni egészen a Shell kútig, és ott megfordulni.



Az útminőség nagyon jó volt, egészen a vasadi kanyarig, ahol Monor felé kellett elkanyarodni. Az a Vasadot és Monort összekötő út, nem kevés kihívással küzd. Gyakorlatilag majdnem a felezőnél kellett menni sok helyen, mert annyira töredezett volt az út széle. Persze ehhez hozzá vagyunk szokva.
Szépen koptak a körök, de nem annyira voltam rápörögve, mert az járt a fejemben, hogy de sok van még hátra. Nagyon nem is szaggattam magam, amiért meg is kaptam a beosztásomat Nánditól. Az idő egyre melegebb lett, mondhatni brutálisan meleg volt, és a frissítőnél a csajok már nem „tököltek” 1-1 másfél literes jéghideg víz is járt, hátra, fejre, nyakra, mindenhová a frissítő mellé. Gyakorlatilag, mintha úszásból indulna az ember, de ez nagyon jól esett abban a melegben.



Az 5. kör után a frissítőpontra érkezve, mint minden körben Nándi csekkolta az állapotom, majd fogta a kulacsom, kiborította. Az egyikbe ment jég és víz, a másikba pedig vízzel, jéggel dúsított kóla. Rám parancsolt, hogy 5 percenként felváltva kortyoljak, mert túlságosan keveset ittam a melegben. Mellette pedig természetesen kellett nyomni a sótablettát. A jeges kóla és a jéghideg locsolás felrázott, és valahogy könnyebben ment minden. Most, hogy ez pszichés, és az odafigyelésnek, meg a szuper frissítésnek tudható be, nem tudom, de elmúlt a bágyadtság, és elkezdtem élvezni az egészet. Éreztem, hogy van erőm, egy picit gyorsultam is, bár már az sem rossz, ha nem lassul az ember. Mindig csak az arra gondoltam, hogy az adott szakaszt lenyomom, és jön a éltető hidegzuhany. Ráadásul nem tudtam elindulni úgy, hogy oda ne kiabáltak volna, hogy hajrá Jani, nyomjad neki, kemény vagy és hasonlók. Mentálisan ez nagyon sokat tud dobni az emberen. Szóval így szaladt el a kerékpáros rész. 31-es átlagot sikerült nyomni, amiben én érzek még egy kis tartalékot.

Fussunk egyet

Végül beértem Monorra a frissítőponthoz, ott depózás, öltözés. Már majdnem felvettem a sapkámat, amikor Ancsúr és Sasi Gabi rám szólt, meg ne próbáljam. Vegyek fel csak visort, mert a sapka alatt csak be fog fülledni a fejem. Mondom, nincs nálam visor, erre Ancsúr már le is kapta a fejéről és a fejembe húzta a sajátját. Hát tényleg nem semmik ezek a csajok.

Nándi már egy bringán ülve várta, hogy induljunk. Azt mondta, hogy megmutatja, hogy merre kell futni, én pedig kocogtam mellette, majd ránézek az órámra és mondom is neki, hogy bakker: 5 perces tempó pajtás. Ő pedig csak nevet. Szóval itt huncutság is volt a dologban, hogy megfelelő tempóban induljak el. Futás közben még simán beszélgettünk is.

Elmagyarázta, hogy olyan 5:15-ös tempóval kellene kimenni Nagyatádom a futópályára, mert a testem ismeri, tudja. Utána pedig majd úgy is lassulok, de nem fog annyit kivenni belőlem, hogy félni kelljen. A második körtől már egyedül mentem végig. Természetes körömként nem marad el a locsolás, pár korty frissítő. Beálltam egy 5:30-5:35 körüli tempóra és az ment is stabilan. Simán végig ment az 5 kör, és ennek nagyon örültem.

Már csak egy rövid bringázás volt hátra a Nádasi Pihenőparkig, de szerencsére egy rövidebb úton, csak 2,5km volt.

Itt bepakolás, öltözés, és irány haza, mert apukám vigyázott otthon a kutyámra. Lehetett volna maradni még pancsolni a tóban, de azt kihagytam. Simán hazavezettem, nem volt semmi gond.

Itthon meg volt röhögés, mert a gyerekek szerint simán mondhatnám, hogy traktoros vagyok, vagy közmunkás (elnézés mindkét megszólított csoporttól, nem bántólag írtam), mert olyan szinten égtem le, hogy siralmas volt, és egyben nevetséges.

A lényeg viszont, hogy elképesztően örültem, hogy elmentem, mert ennyi tapasztalatot máshol nem tud begyűjteni az ember. Gyakorlatilag egy verseny szituáció, de itt lehet próbálgatni dolgokat, az edző totális kontrollja mellett, fullos kiszolgálással.

Itt szeretném megköszönni a lányoknak az elképesztő kedvességet és odafigyelést, amit tanúsítottak a résztvevők irányába. A vicces, de minden esetben jól eső jéghideg leöntéseket, a mezbe bedobott jégkockákat, és a hűtött frissítőket. Iszonyat jól esett.

Nándinak meg pedig az odafigyelést, a rengeteg hasznos tippet, tanácsot, trükköt. Legfőképpen pedig azt, hogy rábeszélt, hogy ne hagyjam ki ez a lehetőséget.

Zárásnak csak annyit írnék, hogy újból rádöbben az ember, hogy ENSPORTOSNAK LENNI JÓ!

Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:

Hozzászólások: