Mindig is piszkálta a fantáziámat az UltraBalaton, ahogy olvastam a sok sztorit, láttam, hogy mennyi embert mozgat meg, de nagyon úgy nézett ki, hogy idén is lemaradok róla. Ezért beregisztráltam az UltraBalatonos csapatkeresőbe, hogy hátha adódik valami lehetőség. Szerencsére így is, lett, sőt egy csomó lehetőség lett már a végére. Több csapat el sem tudott indulni, mert a tagok kiléptek, vagy lesérültek.
Én olyan teamhez szerettem volna csatlakozni, ahol minimum egy maratont lecsavarhatok, de igazából 50 fölé szerettem volna menni. Végül is ez többé-kevésbé sikerült is, mert a Bee(r)un csapat keresett futót, mivel többen kiestek tőlük, és erősen veszélybe került az egész teljesítés.
Még rajtam kívül is kellett ember, de végül is megoldódott, és mindenkinek meglett a saját szakasza. Mivel nem volt kísérő kocsi, így mindenki egyben tolta le a távját, nem volt bontogatás. Talán Zita volt a kivétel, mert ő nagyon szerette volna a befutót, így a végén ő futott még egyszer.
Én délután 5-re mentem le Balatonvilágosra a célhoz, és ott tettem le az autót. Majd Gábor, aki reggel kezdte 4:15-kor, elvitt a kezdőpontomra Balatonberénybe. Sajnos nem keveset kellett várni, mert az északi parton Panni nagyon megszenvedett a meleggel, és a rossz zoknival, amit felvett, így komoly időhátrányt sikerült begyűjteni.
Felszerelés, frissítés
A futónadrág kivételével teljesen Compressport cuccban vártam a bevetést. Azt még be kell szereznem, hogy teljes legyen a szett, mert triatlonos rövidem van, de abban nem akartam most futni. A freebelten már csak mosolygok, mert egy egyszerűen vicc, hogy mennyire praktikus, és mennyi cuccot képes elnyelni. Benne volt a telóm, fülhallgató, zselék, papírzsepi, kocsi kulcs, fejlámpa, minden. Ráadásul van rajtszámtartó része is.
Saját frissítésnek most csak kizárólag High5 Energy Gel-t használtam, mert minden egyéb volt a frissítőpontokon. Illetve indulás előtt fél órával beküldtem egy High5 fehérje csokit, biztos, ami biztos alapon.
Este fél tíz magasságában futott be Zita, akit váltanom kellett. Gyors chip csere, rajtszám felszerelés, mert azt is ő hozta, és uzsgyi.
A tervem egy kényelmes, minden erőlködéstől mentes futás volt, így a csapatnak egy 5:40-es tempót ígértem, amit sikerült is végig tartani. Semmi kapkodás, próbáltam élvezni a versenyt. Megálltam a frissítőpontokon, nézelődtem, már ahol nem volt vaksötét, és volt mit nézni. Egy-egy megvilágított kilátó, vagy szép rész mindig akadt. Persze volt gazdagon uncsi vasúti töltés, és olyan rész is, hogy a fejlámpán kívül nulla világítás volt.
Apropó fejlámpa: a Decathlonban vett darab, amit még korábban egy Spartan verseny miatt szereztem be, atom profin működött. A legkisebb fokozaton is bőven elég fényt adott a futáshoz, maximálisan elégedett voltam vele.
A frissítő pontokon volt víz, iso, banán, szőlőcukor, sóskeksz, kóla is több helyen. Az ott dolgozóknak egy extra vállveregetés a kitartásért és kedvességért, így utólag is. Csak egy példa: amíg vártam Balatonberényben (nem keveset) megszomjaztam, és a frissítőpontom mondták, hogy nyugodtan bármit vegyek, igyak…stb, mert ők azért vannak itt. Szóval megalike!
Saját frissítésnek most csak kizárólag High5 Energy Gel-t használtam, mert minden egyéb volt a frissítőpontokon. Illetve indulás előtt fél órával beküldtem egy High5 fehérje csokit, biztos, ami biztos alapon.
Este fél tíz magasságában futott be Zita, akit váltanom kellett. Gyors chip csere, rajtszám felszerelés, mert azt is ő hozta, és uzsgyi.
A tervem egy kényelmes, minden erőlködéstől mentes futás volt, így a csapatnak egy 5:40-es tempót ígértem, amit sikerült is végig tartani. Semmi kapkodás, próbáltam élvezni a versenyt. Megálltam a frissítőpontokon, nézelődtem, már ahol nem volt vaksötét, és volt mit nézni. Egy-egy megvilágított kilátó, vagy szép rész mindig akadt. Persze volt gazdagon uncsi vasúti töltés, és olyan rész is, hogy a fejlámpán kívül nulla világítás volt.
Apropó fejlámpa: a Decathlonban vett darab, amit még korábban egy Spartan verseny miatt szereztem be, atom profin működött. A legkisebb fokozaton is bőven elég fényt adott a futáshoz, maximálisan elégedett voltam vele.
A frissítő pontokon volt víz, iso, banán, szőlőcukor, sóskeksz, kóla is több helyen. Az ott dolgozóknak egy extra vállveregetés a kitartásért és kedvességért, így utólag is. Csak egy példa: amíg vártam Balatonberényben (nem keveset) megszomjaztam, és a frissítőpontom mondták, hogy nyugodtan bármit vegyek, igyak…stb, mert ők azért vannak itt. Szóval megalike!
Futás az éjszakában...
A futás jól ment, a sötét nem zavart, mert azért mindig volt egy-egy futó előttem, vagy mögöttem, vagyis nem full egyedül kellett koptatnom a kilométereket a sötétben (nem mintha félős lennék). Közben micsoda véletlen (vagy nincsenek véletlenek), Szandi az edzőm (Ensport) futott el mellettem, a bringás kísérője társaságában. Annyira kapkodta a lábait, hogy meg sem ismert a sötétben. Vele még a célban is találkoztam, miközben vártunk a saját futónkra. Hatalmasat mentek (4. hely), és jó érzés, hogy az edzőm ennyire hiteles, mert így az edzések is sokkal jobban mennek. Tudom, hogy jó kezekben vagyok.
Az útvonal elég jól ki volt jelölve, a déli-part szinte teljesen sík volt, így tényleg nem volt semmi akadálya egy könnyedebb futásnak. Az időjárás is kegyes volt, mert a vihar, zápor-zivatar elmaradt, és kellemes esti hőmérsékletben lehetett futni.
Balatonföldvár volt a végállomás, ahol Balázs váltott, és Gyöngyi várt rám (helyette futottam, mert sajnos korábban megsérült), hogy visszavigyen a kocsihoz. Egyáltalán nem voltam kikészülve, amit még meg is jegyzett, hogy nem nagyon látszik az a 48km, amit letoltam. Zárójelben jegyezném meg, hogy ebben azért rendesen benne vannak Imre Szandi (Ensport) profin felépített edzései is. Ráadásul teljesen meglepődve tapasztaltam, hogy egy nappal a verseny után „szinte” semmi kínja nincs a lábamnak. Nulla robotmozgás és egyebek (pedig most a futóművemben benne van 1 hónapon belül két maraton, megy egy börzsönyi ultra trail).
Az útvonal elég jól ki volt jelölve, a déli-part szinte teljesen sík volt, így tényleg nem volt semmi akadálya egy könnyedebb futásnak. Az időjárás is kegyes volt, mert a vihar, zápor-zivatar elmaradt, és kellemes esti hőmérsékletben lehetett futni.
Balatonföldvár volt a végállomás, ahol Balázs váltott, és Gyöngyi várt rám (helyette futottam, mert sajnos korábban megsérült), hogy visszavigyen a kocsihoz. Egyáltalán nem voltam kikészülve, amit még meg is jegyzett, hogy nem nagyon látszik az a 48km, amit letoltam. Zárójelben jegyezném meg, hogy ebben azért rendesen benne vannak Imre Szandi (Ensport) profin felépített edzései is. Ráadásul teljesen meglepődve tapasztaltam, hogy egy nappal a verseny után „szinte” semmi kínja nincs a lábamnak. Nulla robotmozgás és egyebek (pedig most a futóművemben benne van 1 hónapon belül két maraton, megy egy börzsönyi ultra trail).
Körbefutottuk a Balatont
Mielőtt elindultunk volna a célhoz, az elmaradhatatlan nyújtást megcsináltam, majd a kocsinál még egyszer. Így teljesen jó állapotban érkeztünk a célhoz, ahol kemény egy órát tudtunk aludni, mert menni kellett, hogy ne késsük le a befutót.
Aki tudott a csapatból az odajött, és együtt vártuk, hogy Zita megtegye az utolsó kilométereket.
A célban közös fotó, érem és nagy öröm (még ha nem is látszik a képeken, mert hulla fáradt volt mindenki), hogy sikerült, és körbeért a csapat. Ezúton is köszönet, hogy részese lehettem az élménynek!
Aki tudott a csapatból az odajött, és együtt vártuk, hogy Zita megtegye az utolsó kilométereket.
A célban közös fotó, érem és nagy öröm (még ha nem is látszik a képeken, mert hulla fáradt volt mindenki), hogy sikerült, és körbeért a csapat. Ezúton is köszönet, hogy részese lehettem az élménynek!
Eztán még várt rám a hazaút (bár Gyöngyi mondta, hogy aludjak előtte egyet náluk, de inkább haladtam haza), ami elég kemény volt. Meg is álltam egyszer szellőzni, mozogni, hogy ne lankadjon a figyelmem, és végül szerencsésen hazaértem.
Hullafáradtsággal, tele élménnyel adhattam át habtestem a zuhanyzásnak, ami valami elmondhatatlanul jól esett, majd egy gyors reggeli (reggel 8 volt) után kidőltem pihenni. 26 óra talpon, kemény 1 óra alvással, egy éjszakai 48-as és 400km vezetés azért megtette a hatását.
Hogy megyek-e újra? Ezer százalék, mert ez a futóverseny hatalmas feeling, amit nem nagyon tudnék máshoz hasonlítani. Picit egy mini Spartathlonra hasonlít, rengeteg szurkolóval és résztvevővel. Próbáljátok ki!
Hullafáradtsággal, tele élménnyel adhattam át habtestem a zuhanyzásnak, ami valami elmondhatatlanul jól esett, majd egy gyors reggeli (reggel 8 volt) után kidőltem pihenni. 26 óra talpon, kemény 1 óra alvással, egy éjszakai 48-as és 400km vezetés azért megtette a hatását.
Hogy megyek-e újra? Ezer százalék, mert ez a futóverseny hatalmas feeling, amit nem nagyon tudnék máshoz hasonlítani. Picit egy mini Spartathlonra hasonlít, rengeteg szurkolóval és résztvevővel. Próbáljátok ki!
Hozzászólások:
Facebook
