Az Ironman teljes táv előtt mindenképpen szerettem volna futni egy maratont, hogy lássam, hogy mennyire megy. A helyszín ezúttal Balatonfüredre esett, a Maratonman versenysorozat egyik állomására, a Generali Runners World Maratonra.
A Villa Zsófiában sikerült szállást foglalnom, ami maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Szép szoba, tisztaság, barátságos és maximálisan segítőkész szállásadók. Szombat éjszakára foglaltam csak, mivel a verseny vasárnap délelőttre volt kiírva, de mondták, hogy maradjunk nyugodtan estig, mert nem jön utánunk senki a szobába, és nem kell sietni. Ezt nevezem én barátságos vendéglátásnak. Ráadásul csak 10 perc sétára volt a rajttól, szóval minden tekintetben ideális volt.
A versenyről
Időben lementünk a kedvesemmel átvenni a rajtcsomagot, nagyjából egy órával a rajt előtt. A szervezésben ez a rész nagyon gyenguszra sikeredett. Eleve nem értem, hogy miért kell egy maratont 11 utáni indulásra rakni, ahelyett, hogy mondjuk 9-kor indítanák. Ráadásul az időjárás sem volt túl kegyes, mert nagyon meleg volt, amit a késői rajttal még sikerült fokozni, hogy 11:20 után indították a mezőnyt.
Ezen kívül jónak mondanám a szervezést. A frissítés kiemelkedő volt, gyakorlatilag komplett választékkal a BiotechUsa termékeiből, bár engem ez nem érintett, mert én a jól bevált High5 Energy és IsoGel-eket használtam, ami most is tökéletesen bizonyított. Mellé még óránként 1 sótabit toltam, így a frissítőpontokon kizárólag vizet fogyasztottam, és locsoltam magamra.
Judit is kivette a részét a melóból, mert ő adta minden körben az aktuális zselét, ami a melegben és a napon szintén nem kis feladat volt. Illetve folyamatosan szurkolt és bíztatott.
A fő cél a 4 órán belüli idő volt, lehetőleg minél jobban beljebb, vagyis 3:40-3:50 között. Úgy érzem ez nem is volt elrugaszkodott elvárás, de Szandi tervez, és odafönt ezt egy tollvonással áthúzzák, és küldenek egy kis meleget, hogy nehogy túl jól érezze magát az ember.
Az edzőm (Imre Szandi) tanácsára 4:50 körüli tempóval kezdtem, és utána beálltam 5 körülire. Ez ment is nagyjából a 15. kilométerig, aztán kicsit elkezdtem lassulni 5:15-5:20-ra. 30km felett jöttek már az 5:30 feletti idők sajnos. Nagyon szenvedtem (akárcsak a többiek) a nagy melegtől. Az autóúton csak úgy nyomta vissza az aszfalt a hőséget. Többen fel is adták a versenyt.
A szervezők is kapcsoltak szerencsére, és a 3. körtől már jeget is lehetett vételezni két frissítőponton is. Külön dicséret illeti a frissítőpontokon dolgozók munkáját. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, köszönet érte!
A finish
Az utolsó körnél már örültem, hogy hamarosan vége, és azt is láttam, hogy a 4 órán belüli idő meglesz, de a „titkos elvárás” nem fog sikerülni. Persze ebben erősen közrejátszott, hogy a táv közel 1,5km-el hosszabb volt, ezt sokan meg is írták az esemény oldalán. Az én órám is 43,44km-t mért, és nagyjából mindenki (43,4-43,5). Ez azért nagyon nem mindegy, mert így még a meleg ellenére is befigyelhetett volna egy 3:50-es eredmény.
Mindentől függetlenül elégedett vagyok a végeredménnyel, mert abszolútban 25. lettem, míg a korosztályomban 5. helyezést sikerült megszerezni. Továbbá több mint egy órát sikerült javítani a korábbi időmhöz képest, így egyben egyéni rekord is lett. Végül is soha rosszabbat.
A célban a befutóérem mellé, full szerviz járt. Alkoholmentes sör, lehetett kávézni, mindenki kapott egy üveg bort, ásványvizet, szendvics, vagyis mondhatni zizi-bambi-körhinta.
The show must go on, vagyis hétfőn már egy lazább erősítő edzéssel folytatódott a felkészülés.
A végén persze megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a támogatóimnak a segítséget: Imre Szandinak és az Ensportnak a sok, de hasznos kínzást, A High5-nak pedig szuper frissítést! Jajj a világbéke le ne maradjon! :D
Hozzászólások:
Facebook
