Józsa János
Idén megint csapatot mentettem az UTT-n. Ráadásul olyat, amit már korábban is. Nem sokkal a verseny előtt Zita a csapat kapitánya rám írt messengeren, hogy van-e már valami csapat ahol futok? Mondtam, hogy még nincs. Erre ő, hogy akkor már van, és mindenképpen számítana rám. 54km táv maradt ki, amire nem volt jelentkező. Én bevállaltam volna, de azért a partizán akciókat hanyagolva, egyeztetni szoktam az edzőmmel, hogy mi legyen, és mennyit futhatok, úgy, hogy ne kavarjon be az edzéstervbe. Nándi 30km-ben maximalizálta a távot, így keresni kellett még egy beugróst.

Nándi (
Tavaly nyár környékén keresett meg email-ben az egyik követőm, hogy meséljem már el, hogyan sikerült ilyen látványosan átalakítani a testalkatomat. Akkor pont két IronMan közötti pihenő időszakban volta, és nyaraltunk a gyerekekkel, így abban maradtunk, hogy majd hívjon fel és elmesélem, mert nincs kedvem irkálni.
Ez most egy picit rendhagyó írás lesz, mert csak részben kapcsolódik a sporthoz, de szerettem volna veletek megismertetni Boglárkát, akivel jó néhány képen szerepeltünk már együtt az Instán. Illetve rengeteg olyan posztot látok, ahol kutyával futtok, vagy egyéb házi kedvenccel pózoltok egy-egy képen. Ezért gondoltam arra, Boginak is szánok egy fejezetet, mert szervesen kapcsolódik az életemhez.
Imádom az almás pitét! Sokszor, sok félét kóstoltam már, de szerintem ez az egyik legjobb (hanem a legjobb) recept. Persze ez ízlés kérdése. Viszonylag gyorsan, egyszerűen elkészíthető, és elronthatatlan. A tölteléknél érdemes kóstolni, és úgy ízesíteni, ahogy nekünk ízlik. Ráadásul a tészta az joker, lehet ugyanezt a tésztát meggyel is tölteni, vagy amivel szeretnétek.
Beindult a banánszezon ezerrel, és nálam amúgy is mindig megtalálható, mert nagyon szeretem. Picit túlvásároltam magam legutóbb és kezdtek barnulni. Eszembe jutott, hogy mostanában szembejött velem egy banánkenyeres recept