Józsa János
A tavalyi ExtremeMan teljesítésekor már a befutás után mondtam, hogy akár azonnal befizetném újra ezt a versenyt akkora élmény volt, így ahogy megnyílt a nevezés gondolkodás nélkül utaltam az összeget.Az egész alapozás, és rengeteg edzés közben mindig eszembe jutott, hogy miért csinálom, így folyamatos volt a motivációm. Rengeteg edzést, melót tettem bele, és a verseny előtt elég jó formában is éreztem magam, ráadásul az eredmények is ezt mutatták.
Kérdeztem Szandit, hogy van-e valami elvárása velem szemben, de mondta, hogy nem akar rám tenni semmilyen terhet, csak csináljam, ahogy jól esik, élvezzem a versenyt és érjek be. Én mondtam neki, hogy számolgattam az edzések alapján, és én azért olyan 11:30 körüli időt tervezek. Nevetve válaszolt, hogy nem fogom elhinni, de ugyanezt gondolta, és ha netán gyorsabb lenne, az már csak hab a tortán.
Mostanában (bár így volt ez korábban is) előbukkan egy-egy „bátor” sportoló, aki minimális sportmúlttal akar azonnal komoly távokat és célokat meghódítani. Azzal, hogy valakinek komoly céljai vannak, és el akar érni bizonyos dolgokat, nincs is semmi baj, sőt! Viszont véleményem szerint sora van a történetnek, mint a rétes evésnek. Előre szólok, hogy ez valószínűleg egy megosztó írás lesz.
Az Ultra Tisza-tó valahogy mindig kimaradt a szórásból eddig. Idén úgy gondoltam, hogy megnézem magamnak ezt a versenyt is, ha valahová kell egy mentő csapattag, mert nincs ki a brigád, vagy valaki lesérült. Lassan már hivatásos csapatmentőként is futok. Na jó, tegyük félre a viccet. :)
Tavaly ott voltam 
Az olyan sütiket szeretem, amikkel nem kell fél napot 
A Tavalyi csapatmentésen nagyon megtetszett az UltraBalaton rendezvény, így már eleve úgy terveztem, hogyha sikerül az idén is elmegyek. Rengeteg, ismerős, barát is jelezte, hogy indul ezen a roppant népszerű versenyen, hosszabb-rövidebb távon. Az egyik legdurvább Varjas Gabi (Run HappIlly csapat), aki férjével párban tervezte, hogy nekivág a távnak.