Sokat találkozhattok az interneten és az írásaimban az Ironman varázsszóval. Biztosan vannak sokan, akik csak a képeket nézik, és lájkolják a bejegyzéseket úgy, hogy nincsenek is tisztában azzal, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy vasember, és most nem Tony Starkra gondolok. Arra gondoltam, hogy mesélek egy picit arról, hogy honnan indult ez a dolog, és holt tart manapság.
Ott kezdeném a történetet, hogy nekem az idei év nem a nagy rekordokról és csúcsdöntögetésekről szólt, hanem arról, amit mindig is próbáltam mondani, hogy élvezzem azt, amit csinálok. A sport nekem most újra arról szólt, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, és a versenyeken találkozzam a barátokkal, ismerősökkel.
Idén megint csapatot mentettem az UTT-n. Ráadásul olyat, amit már korábban is. Nem sokkal a verseny előtt Zita a csapat kapitánya rám írt messengeren, hogy van-e már valami csapat ahol futok? Mondtam, hogy még nincs. Erre ő, hogy akkor már van, és mindenképpen számítana rám. 54km táv maradt ki, amire nem volt jelentkező. Én bevállaltam volna, de azért a partizán akciókat hanyagolva, egyeztetni szoktam az edzőmmel, hogy mi legyen, és mennyit futhatok, úgy, hogy ne kavarjon be az edzéstervbe. Nándi 30km-ben maximalizálta a távot, így keresni kellett még egy beugróst.
Nándi (Ensport) az edzőm kitalálta, hogy csináljunk egy edzést a Mátrában, hogy ne egyedül kelljen unalmas hosszú bringázást lenyomni. Természetesen csak beoltott személyekkel. Az ötlet tetszett, mert nagyon utálom az egyedüli hosszú tekeréseket, és amúgy sem kerékpároztam még arra sosem. Mondjuk azt gondoltam, hogy nem lesz fáklyás menet, de hogy mennyire nem az volt, az hamarosan kiderül.
Tavaly nyár környékén keresett meg email-ben az egyik követőm, hogy meséljem már el, hogyan sikerült ilyen látványosan átalakítani a testalkatomat. Akkor pont két IronMan közötti pihenő időszakban volta, és nyaraltunk a gyerekekkel, így abban maradtunk, hogy majd hívjon fel és elmesélem, mert nincs kedvem irkálni.
Ez most egy picit rendhagyó írás lesz, mert csak részben kapcsolódik a sporthoz, de szerettem volna veletek megismertetni Boglárkát, akivel jó néhány képen szerepeltünk már együtt az Instán. Illetve rengeteg olyan posztot látok, ahol kutyával futtok, vagy egyéb házi kedvenccel pózoltok egy-egy képen. Ezért gondoltam arra, Boginak is szánok egy fejezetet, mert szervesen kapcsolódik az életemhez.A blogon szereplő minden tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználás csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.