Józsa János
Korábban már írtam Madonna Buderről, aki 23 évesen lett apáca, majd 48 évesen kezdett sportolni, és 52 évesen vett részt először triatlon versenyen. De jelen cikk apropóját Flachner Balázs cikke adta, amiben szépen összefoglalta a nővér történetét. Szerettem volna, ha megmarad ez az írás, hogy motiváljon másokat. Kicsit hajaz a története a másik példaképem, Szőnyi Ferenc életútjára, bár ő még jóval fiatalabb, és még rengeteg minden áll előtte. Az sem gyenge amit Feri eddig letett az asztalra, és idevágóan csak úgy fogalmaznék, hogy az is megér egy misét.Nekem anno komoly inspirációt, és lökést adott ez a sztori (több cikket, és wikipédia bejegyzést elolvastam vele kapcsolatban), főleg, hogy Madonna Buder 55 éves korában indult először Ironman versenyen. Ekkor mondtam azt, hogyha ő meg tudta csinálni, akkor lehetetlen, hogy nekem ne sikerüljön.
Ki nem hagytam volna idén sem az UB terepfutós versenyét, az Ultrabalaton Trailt. Szerencsére nem is kellett, mert a „heppiknek” megint kellett egy futó. Mondjuk már az UB-n jelezték, hogy lehet, hogy be kellene ugrani a trailen is futni, így gyakorlatilag le is volt zsírozva a történet.
„Mozogni, mozogni, mozogni!” – Bozó Pali bácsival, a 82 esztendős korosztályos világcsúcstartó ultrafutóval beszélgetett Papp Tünde, amit úgy gondoltam, hogy muszáj megosztanom a blogon is.
Természetesen az idén sem akartam kihagyni az UltraBalatont, így feladtam a hirdetésem a csapatkeresőbe, hogy csapatot mentenék. Jött is megkeresés, több is, de valahogy egyik sem volt az, amire vártam. Nekem ez szórakozás, és csak olyan csapatot mentek szívesen, akinél látom, hogy „igazi csapat”, együtt, egymásért küzdenek. Együtt rajtolnak, együtt érnek célba, és az egész 220km-t együtt küzdik végig.
Az úgy volt, hogy tavaly indultam először ezen a versenyen Nagyatád után, mert ott nem nagyon úgy alakult, ahogy szerettem volna. Aztán valami csoda folytán Kenesén sikerült egy PB-t menni. Idén szintén ugyanez lett a menü, bár most csak 4 hét szünet volt a két verseny között. De úgy voltam vele, hogyha tavaly ment, akkor idén miért ne menne. Mindezt még év elején gondoltam, amikor ki voltam éhezve a versenyekre, és be is neveztem.
Sokat találkozhattok az interneten és az írásaimban az Ironman varázsszóval. Biztosan vannak sokan, akik csak a képeket nézik, és lájkolják a bejegyzéseket úgy, hogy nincsenek is tisztában azzal, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy vasember, és most nem Tony Starkra gondolok. Arra gondoltam, hogy mesélek egy picit arról, hogy honnan indult ez a dolog, és holt tart manapság.