A történet kezdete 2014-re datálódik vissza, mikor is eldöntöttem, hogy lefutom a maratont. Szerintem a legtöbb rendszeresen futó ember életében eljön az a pillanat, kellő kilométerrel a cipőjében, hogy megméretesse önmagát.
Ráadásul pont a születésnapomon rendezték a versenyt, amire be is neveztem. Gondoltam magamban, hogy mekkora feeling lesz, pont a nevezetes napon lefutni. Mint valami szülinapi ajándék.
Készültem rá becsülettel, letöltöttem hozzá a netről konkrét edzéstervet, meg ami kell. Olvastam is sok mindent (sajnos nem eleget, de erre majd később visszatérek). Két héttel a verseny előtt Bence fiam hazahozott a suliból valami agresszív vírust, amit olyan szinten sikerült magamévá tenni, hogy teljesen kész lettem. Az egész 3 hónapos felkészülési terv, és munka ment a kukába a nevezéssel együtt.
Szerencsére a credit megmaradt, így azt egy későbbi versenyre fel tudtam használni. Folytattam az edzéseket (ekkor még csak futottam) és készültem, hogy jövőre újra megpróbálom.
Apukám születésnapjára szerettünk volna a gyerekekkel egy Sacher tortát sütni. De ember tervez, Isten végez, ahogy a mondás mondja, picit máshogy alakult a helyzet. Kicsit kifutottunk az időből, és a Sacher tortához jóval több kellett volna, így nekiláttam keresni egy mentő megoldást. Így találtam rá a neten erre a receptre, amibe azért egy picit belekontárkodtam.
Semmi esetre sem fejjel a falnak módszert ajánlanám. Sajnos ezt a hibát nagyon sokan elkövetik és nagyon gyorsan fel is adják az egészet.
A blogon mint korábban is jeleztem, nem csak kizárólag általam írt cikkek olvashatók, hanem olyanok is, amiket valamilyen oknál fogva rendkívül érdekesnek tartok, illetve mindenképpen szeretnék megosztani veletek.
Nagyon szeretem a filmeket, és leginkább az igaz történetek a kedvenceim.
Sziasztok! Üdvözlök mindenkit a „Győzd le magad” blogon.