Idén június 7.-én rendezték meg immáron harmadik alkalommal az Accell Hunland jótékonysági futóversenyt, ahol a nevezési díjakból befolyó összeget mindig egy rászoruló szervezet kapja meg. Most az Útravaló Alapítványra esett a választás.Nagyjából 250 futó gyűlt össze ezen a júniusi reggelen, hogy kipróbálja magát valamelyik távon. A 800m-es gyárkörtől kezdve egészen a félmaratoni távig mindenki megtalálhatta a neki megfelelő kihívást. A nevezési díj, most is jelképes volt, ráadásul gyakorlatilag vissza is kapták a futók az éremmel és befutócsomaggal.
A szervezés a szokásos magas színvonalon történt, és mondhatni évről-évre egyre profibb. Mindenre IS figyeltek a szervezők. A nagy melegre tekintettel reggel 8 órára tették a rajtot, hogy lehetőleg ne kapjanak hőgutát a futók. A szórakoztatásról most is folyamatos műsorvezetés és DJ gondoskodott, a kicsiket ugrálóvár várta, a versenyzők és érdeklődők be tudtak húzódni sátor alá árnyékba, szóval csillagos ötös.
A futópályán is jól látható és egyértelmű jelölések voltak, rendőrök és polgárőrök segítették az áthaladást a veszélyesebb helyeken, illetve a frissítőpontok is jól voltak elosztva.
Én a 10km-es távon indultam, ami valójában 11km, és bár hezitáltam, hogy hosszabb távon indulok, szerencsére nem tettem. Annyira bedurrant az idő, hogy nincs kizárva, hogy a hosszabb távot feladtam volna.
Elég jól indult amúgy a futásom, szépen beálltam egy kellemes 4:50-es tempóra, amit azt gondoltam, hogy lazán végig tudok futni (amúgy biztos, hogy ment volna is), de erre a hirtelen jött melegre még nem állt át a szervezetem, és amikor felértem a gátra, éreztem, hogy nem úgy lesz, ahogy elterveztem.
Ott ezerrel sütött a nap, füves, kissé göröngyösebb terep volt ami amúgy is lassított volna. Rendesen szenvedtem, és alig vártam, hogy leérjek a gátról, és a frissítő ponton, magamba töltsek egy kis vizet. Onnantól nagyon nem néztem az órát és csak futottam, ahogy éreztem, hogy nem lesz baj. Aztán az utolsó kilométeren már visszatért az erőm, meg gondolom az is segített, hogy látszott a vége.
Szépen befutottam, ahol megkaptam az érmet, és a befutócsomagot. Készült fotó is, amit azonnal kinyomtattak. Nagyon klassz ötlet volt, nekem tetszett. Egy kis mosdás, nyújtás, után vártam a nyereménysorsolást.
Csakúgy, mint tavaly, most is egy elektromos és egy „sima” kerékpár került kisorsolásra a nevezők között.
A sorsolás előtt még megtörtént az eredményhirdetés, és kategóriánként érmet, és oklevelet kaptak, akik az adott kategóriában az első három helyen értek célba. Nekem is sikerült felállni a dobogó második fokára, mert a saját korcsoportomban sikerült másodikként befutni.
Ugyan a sorsoláson nem nyertem, de ettől függetlenül ismét egy szuper futóversenyen vehettem részt, ami sok szempontból, a „nagynevű” futóversenyeket is lekörözte. Köszönet az Accell Hunlandnak a szervezésért!
Akik nélkül minden sokkal nehezebb lenne:
