Sipos Fanni, az Ensport laborvezetője, futóedzője és futómozgás szakértője összeállított egy érdekes és hasznos anyagot a helyes futómozgás kialakításával kapcsolatban. Akár amatőrként, akár profiként koptatod a kilométereket, találhatsz benne érdekes és hasznos információt.Okosórákat használva manapság már alapfunkciónak számít a lépésszám mérése. A lépésfrekvencia azt mutatja meg, hogy egy perc alatt hányat lépünk. Egyes órák 1 lábra, míg mások két lábra vonatkoztatva számolnak. Ez egy nagyon hasznos adat 1-1 edzés, verseny kielemzésekor, feltéve, ha tudjuk, hogy mit kell figyelni, mi az optimális számunkra.
A köztudatban a 180-as lépésszám, mint egy varázsszám vált elterjedté a tökéletes frekvencia tekintetében.1 Ez azonban nem veszi figyelembe azt, hogy
- milyen tempóban fut az illető
- milyen szinten és
- mennyi a testmagassága.
Ezen tényezők mind befolyásolják az egyén számára megfelelő lépésszámot. Józan paraszti ésszel végig gondolva, minél magasabb a sportoló, annál kevesebb lépésből képes megoldani ugyan akkor távot, úgy, hogy azt a legmegfelelőbb erőhatások közt tudja megtenni. Míg ez különböző tempóknál is változó: minél lassabban futunk, annál kevésbé lehet elővenni a 180-as ökölszabályt.
Tempót kétféle képen lehet növelni: a lépéshossz és a lépésszám növelésével. Testünk a tempó növekedésével mindkettőt alkalmazza: főként a lépéshosszát növeli és ehhez lineárisan a lépésfrekvencia is növekszik.
Miért is fontos a lépésfrekvencia?
Itt most visszakanyarodnék a futótechnikára. Az egyik leggyakoribb hiba, amit megfigyelhetünk futóknál, triatlonistáknál, hogy túl hosszan lépnek maguk elé. Ennek hatása: fékezik magukat.
Kimutatható, hogy a lépésszám 10%-os növelésével a térdet, csípőt érő becsapódáskor keletkező erők csökkentek. Ennek eredményeként elmondható, hogy a lépésfrekvencia növelés preventív céllal és a futó mozgásból eredő sérülések kezelésére is alkalmazható.2
Továbbá a lépésszám növelésével csökken a tömegközéppont függőleges irányú kimozdulása; a talajreakció erő.3
Megfelelő lépésszámmal tehát rengeteg előnyhöz férhetünk hozzá. Fejlesztéshez metronóm használatát javasolnám. Számos applikáció létezik, amit egyszerűen le lehet tölteni az okos telefonokra.
Az alábbi táblázatban megtalálhatod személyre szabottan – magasságodhoz és a tempódhoz tartozó – ideális lépésszámot. Ha kíváncsi vagy, hogy ideális e a lépésszámod ellenőrizd magad a táblázat alapján.4
Rossz, ha sarokkal fogok talajt?
Futóciklusunk a talajfogásunkkal kezdődik. Ez egy meghatározó pillanat, ami történhet a talpunk különböző részein. A futók több mint 90%-a sarokkal fog talajt.1 Rengeteg tanulmányt olvashatunk a sarok kontra középtalp futás témakörében, azonban a mai napig nincs egyhangú állásfoglalás a sérülés megelőzésben. A szakirodalom mindkét elnyőnyeiről és hátrányairól említést tesz. Önmagában az, hogy valaki sarokkal fog talajt, nem feltétlenül okoz sérülést, csonthártyagyulladást, vagy futó térd szindrómát. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a sérülések és aközött, hogy a talajfogásunk a tömegközépponthoz képest mennyivel történik, között relevánsan nagyobb összefüggés van.
Hátránya, ha hosszan lépünk magunk elé:
- Technikailag fékezzük magunkat. Ki is lehet próbálni. Ha hosszan magunk elé lépünk simán séta közben, akkor is érzékelhető, ahogyan lefékezzük magunkat.
- Térdünkben nyújtást eredményez, ahogyan előrenyúlik a lábunk. Ilyenkor a talajfogáskor keletkező erők sokkal nagyobb mértékben okoznak traumát az ízületekben, izmokban, kevesebb a hajlítási pont, ami tompítaná az erőket. (gerincünk kettős S görbülete sem véletlen)2
- Lépésszámunk csökken
A 2009-es Manchesteri maratonon lefilmezték a 10. és a 32. kilométernél a futókat. Amit több mint 800 futónál megfigyeltek: 10 km-nél a futók 88,9% érkezett sarokra míg a 32. km-nél ez a szám 93%-ra nőtt.
Ez alapján nem lehet azt mondani, hogy a sarkas talajfogás hatékonysága alacsonyabb. A hatékonyságot sokkal inkább a magunk elé lépés mértéke befolyásolja. Lehet úgy is sarokra érkezni, hogy az a tömegközéppontunkhoz közel esik (tapasztalatom alapján, ha közelebb fogok talajt, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel történik a talajfogásom középtalppal).
Az a sarokkal történő talajfogás, ami a tömegközéppontunkhoz közel történik hajlított térddel, kimutathatóan kevesebb fékezést eredményez és kisebb túlterhelést a térdnek.3
A korábbi blogbejegyzéshez visszakanyarodva továbbra is arra bíztatlak, hogy figyelj a lépésfrekvenciádra. Zárásként egy olyan példát mutatok, amiben az látszik, hogy egy amatőr sportolónál, milyen teljesítménybeli fejlődést hozott a lépésszám növelése.
89-es átlag lépésfrekvenciával 166-os pulzuson 4:15-os ezreket futott a sportoló. Ez alacsony lépésfrekvenciának számít, szinte biztos, hogy hosszan maga elé lép, és ezzel fékezi magát.
Miután emelt a lépésszámon, 95-ös átlag lépésfrekvenciával 165-ös pulzuson 4:05-os tempót futott.
A TrainingPeaks-ben ennek kapcsán az alábbi rövid párbeszéd olvasható:
Sportoló:Valamikor az edzés egymarmadánál eszembe jutott a lépésszámemelés, onnantól kezdve lazán ment az edzés, az E1-re beírt tempón nagyon durván csökkent a pulzusom.
Fanni:Nagyon nagyon jó! Most látszik is mindjárt a lépésszámban a váltás. Szuper!
Fanni:Nagyon nagyon jó! Most látszik is mindjárt a lépésszámban a váltás. Szuper!
Az a tény, hogy még az elit, élsportoló futók is különböző stílussal futnak, azt mutatja, hogy nincs egyetlen, tökéletes recept, ami mindenkinek egyformán beválna. Mindenki kicsit máshogy van összetéve. Van, akinek rövidebb az Achillese. Van, akinek tengelydeformitás húzódik a lábában, ezért nekik más lesz a “tuti” recept. Ha valakinek gyenge a vádlija, és csak emiatt nem tud például középtalpas talajfogással futni, akkor azon erősítéssel lehet változtatni. Azonban vannak anatómiailag velünk született adottságok, amik erősítéssel / nyújtással / korrekciós tréninggel sem befolyásolhatók. Mindenkit, mint egyént kell vizsgálni, és úgy megtalálni a számára legideálisabb stílust.
Hozzászólások:
Facebook
