Rendszeresen figyelem és olvasom az interneten felbukkanó recepteket, és ami szimpatikusnak tűnik, azokat ki is próbálom. Hiába osztják meg rengetegen, és hájpolják, én csak magamnak hiszek. Ide a blogra csak olyanok kerülhetnek ki, amik átmentek a szűrőn.

A palacsinta nagy kedvenc nálam, és korábban már bombáztalak benneteket a zabpalacsinta receptjével. Ezúttal viszont a túróé a főszerep. Nem a töltelékbe, ahogy sokan gondolnátok, hanem magába a tésztába.

Tudom hogy, kicsit bizarrul hangzik, de annyira nem lepődtem meg, mert rendszeresen sütök a gyerekeknek kakaós vagy fahéjas ízesítéssel csigákat, aminek a tésztájába szintén túrót kell tenni.

A puding próbája az evés! A palacsintáé is!

20 dkg túró
5 dkg zabpehely
1-2 teáskanál eritrit vagy más édesítő (ízlés szerint)
1 kávéskanál vanília aroma
2 tojás (az eredeti verzióban csak a fehérjét tartalmazta a recept, de én szemrebbenés nélkül beleküldtem, úgy ahogy van, mindet)
A palacsintasütő serpenyő kenéséhez kókuszolaj, vagy kókuszzsír

Rettentően bonyolult dolgunk van. Az összes hozzávalót tegyük mixerbe, vagy robotgépbe, és jól dolgoztassuk össze. Egy viszonylag sűrű, egyáltalán nem a megszokott folyós palacsinta masszát kapunk, de ne ijedjünk meg (jó, én is meglepődtem, mert azért gyanús volt a kevés folyadék), ennek ilyennek kell lennie.
Miután kikentük a serpenyőt kókuszolajjal, öntsünk a masszából a közepébe, és egy széles, lapos fakanál vagy spatula segítségségével terítsük szét a masszát, majd ahogy látjuk, hogy sül, óvatosan fordítsuk meg.

Ebből nem lesz (legalábbis nekem) vékony palacsinta, olyan átmenet a sima és az amerikai között. Ebből a mennyiségből 3db emberes palacsinta született, és már a sütéskor is valami fantasztikusan jó illata volt. Elárulom az íze is hasonlóan szuper, és nem okozott csalódást.

Én juharsziruppal és házi baracklekvárral tettem a magamévá, de a gyakorlat mindenki számára szabadon választott, annak függvényében, hogy mennyire kell odafigyelni az étkezésére.