Kezdőlap

„Mozogni, mozogni, mozogni!” – Bozó Pali bácsival, a 82 esztendős korosztályos világcsúcstartó ultrafutóval beszélgetett Papp Tünde, amit úgy gondoltam, hogy muszáj megosztanom a blogon is.

Korábban a Facebookra feltettem egy tanulmányt, miszerint, ha az ember folyamatosan edzésben marad, akkor 40 éves korától, 80 éves koráig 10% körül romlik a teljesítménye, bármennyire is hihetetlen. Hogy ez mennyire így van olvassátok el az interjút, és ha még nem kezdtetek el mozogni, akkor rajta, mert sosem késő!

Példakép. Már-már elcsépelt a szó. De hogy nem idejétmúlt, és van létjogosultsága, arra Bozó Pál a bizonyíték.

Pali bácsira az EMU 6 napos ultramaratoni világkupa eredményeinek mazsolázása közben figyeltem fel. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem: az úriember 1939-ben született és 6 nap alatt 467.363 km-t futott, amivel korosztályos kategóriáját meg is nyerte. Bárhogy is számolom, ez 82 évesen, 6 napon át, napi több, mint 77 km.


Természetesen összetettben voltak nála gyorsabbak, erősebbek, fiatalabbak, engem mégis ez a szemmel látható elszántság, elpusztíthatatlan hit és szenvedély, ami leginkább megfogott. Kíváncsi lettem, ki is ő valójában. Teljesítménye, életszemlélete, derűje példa lehet talán mindannyiunk előtt. De kezdjük a legelején.
Interjú Bozó Pállal

Pali bácsival nem volt egyszerű időpontot egyeztetnünk, ugyanis korát meghazudtolóan aktív életet él, minden napja be van táblázva, mindennek megvan a módja, ideje: nappal dolgozik, éjjel fut.

Hogy is van ez pontosan?

Napközben jelenleg a gyerekeimnek segítek, amolyan ezermester vagyok. Mindig van munka. Éjjel 10-12 óra környékén indulok el futni 35 éve. Sokszor 5-6 órát is futok. Mindig keveset aludtam, így az nem okozott problémát. Nagy előnye, hogy a családom nem látta kárát a sok edzésemnek, nincs nagy forgalom, nem kell megállni, és a fiatalok sem szólnak meg, nem tesznek megjegyzéseket. (Olykor előfordult.)

Egy klasszikus kérdés: honnan jött a sport, a futás?

Nálam ez nem „jött”, hanem én mindig mozogtam. Mikor elkezdtem mászni, már óriási mozgásigénnyel bírtam, szüleim elmondása alapján megállíthatatlan voltam. Mikor lábra tudtam állni, már futottam. Tanyáról jártam iskolába, a 4-5 km-es távolságot sokszor futva tettem meg. Később a munkahelyemre is futva jártam. De más sportok is helyet kaptak az életemben: dobás, súlylökés, foci, sakk… Szóba került a távolugró válogatottság lehetősége is, de az ilyen irányú terveimet a térdprotézisem meghiúsította.

Nem volt csalódott? Hogy lépett tovább, mi volt a titka?

Nézze, engem az élet megtanított becsületre, önuralomra, becsvágyra. édesanyám 8 éves koromban meghalt, gyakorlatilag 9 éves koromtól eltartom magam. Munkásszállón éltem már gyerekként Budapesten. Feljöttem dolgozni a falumbeliekkel, vízhordóként tevékenykedtem. Elhatároztam, hogy én nem leszek tróger! Szereztem 16 szakmát és 6 mestervizsgát (könyvelő, statisztikus, tervező, közlekedési technikus stb.). Mindig egyedül dolgoztam, de nagyon élveztem azt, hogy átlátom a teljes munkafolyamatot, gyakorlatilag mindenhez értek.

És hogy mi a titkom? Talán az, hogy mindig szerettem, amit csinálok. A munkahelyemen se azt néztem, hogy mikor jár le a munka.

Ez a szemlélet a futásain is látszik. Az edzésmunkáját mi jellemzi, hogyan készül egy-egy megmérettetésre?

Nincs edzőm, mindig magam készültem fel. Edzésmódszerem soha nem volt, ahogy okosórám sincs. Kocsival előre lemértem a távolságot, így tudtam, hogy egy-egy köröm milyen hosszú. Természetesen ma már szinte pontosan meg is tudom becsülni. Mikor elindulok, megnézem az órát, aztán mikor hazaérek, szintén. Így ki tudom számolni a sebességem. Egy sporttárs mesélte régen, hogy írni kezdte az edzéseit, ezt jó ötletnek tartottam, így 1980. óta lejegyzem én is a megtett km-eim. 300-500 km-es hónapjaim vannak általában, és 1980-2020-ig 27 ezer 476 km-ert tettem meg.


Csak akkor hagytam ki, mikor combnyaktörés okán kórházban voltam, és 8-szor 120 csavart tettek a lábamba (amivel azóta is futok), illetve beteg voltam. De igazából sose voltam beteg, mert 1-2 km kocogás után megszűntek a tüneteim, olykor még az allergiám is.

Persze, fiatalon még mentek gyors résztávok, illetve futottam 3 órán belüli maratont is, de körülbelül olyan 70 éves koromban elkezdtem rohamosan lassulni. Néha még erősítek, de a résztávok, sprintek elmaradtak.

A táplálkozását, ruházatát hogyan jellemezné?

Nem jellemez márkahűség. Egy cipőbe akár 6-7000 km-t is beleteszek, általában 3 számmal nagyobbat vásárolok, mint a lábam. Ki szoktam őket vágni, át szoktam picit őket alakítani speciális célok mentén. A lényeg, hogy a cipő puha legyen. A táplálkozásom terén érdekesség, hogy 50 éve nem eszem állati eredetűt, illetve hetente 1 kg méz elfogy. Versenyeken a frissítőpontok kínálatából csemegézek; 6 órás futást már próbáltam frissítés nélkül, illetve edzéseimen nem fogyasztok semmit. Nagyon alacsony a vérnyomásom, így egy kis koffein jól szokott esni induláskor.


Mik voltak eddig a „legek” az életében? Legnagyobb büszkeség, legkeményebb kihívás stb.

Ilyen nincs, számomra mind egyforma, mindegyikért meg kellett dolgozni. Ha mégis nagyon rá akarom erőltetni a jelzőt, akkor talán az Ultrabalaton egyéniben volt az, ami a legnehezebben adta magát a számomra már szoros szintidő miatt. 2-szer sikerült teljesítenem.

És milyen céljai vannak még a sport terén?

A 6 napos futás korosztályos világcsúcsa az előző életkori kategóriámban még az enyém, viszont korcsoportot léptem, és a 80 feletti mezőnyben futottak már nálam jobbat is. Egy emberről tudok a világon, aki érdemben még képes ultrázni 80 felett, ezt ő futotta. 524 km a jelenlegi világcsúcs, amit reálisnak is véltem, de sajnos begyulladtak a talpaim. Talán nem szégyen, de nagyon csalódott voltam. Mérges is voltam magamra, mert a verseny előtti héten 160 km-t futottam, ki akartam próbálni, hogy bírok-e még ennyit, és a versenyig nem is tudtam ezt igazán már kipihenni. De most már elmondhatom,
a korosztályos világcsúcs megszerzését még nem engedtem el, ha Isten is úgy akarja, meg fogom még próbálni!

Talán jövőre sikerül, bár teljesítmény terén itt már 1 év is sokat ronthat.

És soha nincs olyan, hogy elfogy a motiváció, nincs kedve futni? Megmondom őszintén, én már csináltam olyat, hogy felöltöztem futóruhába, majd az ajtóban visszafordultam. Ön hogy áll a ilyesmihez? Hogy kezeli ezeket?

Nem, olyan nincs. És én sose unom; zenét nem hallgatok, a mostani számokat nem is szeretem, csak a régi slágereket. Viszont futás közben számolok fejben, hogy frissen tartsam az agyam, vagy verset mondok...nagyon szeretem a verseket. A lányom néha fut, de elég hektikusan. Kamionos. Azt szoktam neki javasolni, hogy mindegy mennyit, de a mozgás legyen állandó. Mindig lehet helyet találni a futáshoz; leteszed a kamiont, aztán körbefutod párszor, ennyi. Később lehet mindig picit többet. Körülbelül 8-10 év kell, és az ember életéhez fog tartozni, a szervezet kívánni fogja. Engem az állandó mozgás tart életben. Ha ez nem lesz, megrendelhetik a koporsómat.

További jó egészséget, hitet, sikereket kívánunk Pali bácsinak, az igazi Példaképnek! Na, és persze drukkolunk a korosztályos világcsúcshoz!

Forrás: Mozgásvilág

Hozzászólások: