Kezdjük azzal, hogy mi is az a triatlon. Aki erre adja a fejét, annak három sportágban: úszás, kerékpár, és futás kell teljesíteni, és a megadott távon beérni a célba. A szakirodalmi források szerint az világ első triatlon versenyét, a "Mission Bay Triatlont" 1974-ben rendezték meg az USA-ban, San Diegoban. A verseny 2,8 mérföld futásból, 5,4 mérföld kerékpározásból és a 0,25 mérföld úszásból állt, amin Bill Philips diadalmaskodott.
Az igazi népszerűséget és az áttörést, illetve amiről írni szándékozom, az 1978-as Hawaii Ironman hozta meg a sportágnak. Az eredeti ötlet az 1977-es O’ahu-i váltó díjátadó ünnepségén merült fel, amikor több sportoló azon vitatkozott, hogy kik a jobbak, az úszók vagy a futók. Ebbe a vitába kapcsolódott be John Collins amerikai haditengerészeti parancsnok, aki rámutatott, hogy a Sport Illustrated nemrég megjelent cikke szerint egy belga kerékpárosnak Eddy Merckx-nek volt a legmagasabb oxigénfelvétele amit valaha is mértek, így talán a kerékpárosokat is számba kellene venni. Collins azt javasolta, hogy a vitát a legegyszerűbben a három sportág ötvözetéből létrehozott hosszútávú versenyen lehetne eldönteni: a Waikiki Roughwater Swim (3,9 km), az Around-Oahu Bike Race (115 mi vagy 185 km; eredetileg kétnapos rendezvény), és a Honolulu Marathon ((26,219 mérföld vagy 42,195 km).
A verseny előtt minden sportoló kapott három papírlapot, amelyben felsorolt néhány szabályt és a pálya leírását. Az utolsó oldalon kézzel írt buzdítás volt olvasható: " Ússz 2,4 mérföldet! Kerékpározz 112 mérföldet! Fuss 26,2 mérföldet! Dicsekedj egész életedben ", ami jelenleg már egy bejegyzett védjegy és szállóigévé vált. Collins azt mondta: „Aki befejezi elsőnek a versenyt, hívjuk őt Iron Man-nek”.
A tizenöt férfi sorakozott fel 1978. február 18 -án kora reggel, akiknek saját támogató személyzete volt, akik vizet, ételt és bátorítást biztosított az esemény során. Az úszás a Waikiki strandon kezdődött, majd a kerékpározás egy forgalmas úton folytatódott, ahol teherautók és kamionok is közlekedtek szép számmal. A kerékpárról egy 23 éves egyetemi hallgató, haditengerész fiú, John Dunbar szállt le elsőként, és kezdte meg a futást.
30 kilométerig minden rendben volt, de a cél előtt 8km-el elfogyott a vize, és szinte csak tántorgott a pályán. A hátulról érkező Gordon Heller, aki ötpróbázó, és elég jó futó volt (komoly maratoni eredménnyel: 2:27) meg is előzte.
Dunbar azonban nem adta fel, és néhány kilométerre a céltól az ismerősei sörrel itatták meg, mivel vizük már nem volt. A folyadék újból erőt adott neki, és sikerül visszaelőznie Hellert, de sajnos az alkohol miatt gyorsan dehidratálódott.
Hihetlen dráma és küzdelem zajlott a pályán. Az élen haladó Dunbar már annyira kikészült, hogy csak dülöngélt és a parkoló autóknak ütközött. A mögötte haladó Gordon Heller is nagyon fáradt, de viszonylag stabil teljesítménnyel haladt előre, és leelőzte, majd 11:46:58-as idővel ér a célba.
A végletekig kimerült haditengerész fiú csak 35 perccel később ér a célba másodikként, míg a verseny kitalálója, John Collins, kilencedikként, 17 óra 20 perces eredménnyel teljesítette a pályát. A rajthoz állt 15 versenyzőből csak 12 ért célba. A győztes egy vasból kovácsolt, lukas fejű, embert ábrázoló szobrocskát kapott.
1982 kiemelt szerepet kapott a verseny legendájában és történetében Julie Moss személyében, aki azért indult el a versenyen, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzen fiziológiai szakdolgozatához. A célhoz közeledve súlyos fáradtság és kiszáradás tört rá, majd a célvonaltól párszáz méterre össze is esett. Bár Cathleen McCartney vitte el a női címet, végül Juli négykézláb bemászott a célba. Drámáját a TV is közvetítette és óriási visszhangot kapott. Ekkor keletkezett az az Ironman mantra, amely szerint a befejezés győzelem. A TV adást egyébként Mark Allen is látta, és akkora hatással volt rá, hogy eldöntötte, hogy elkezdi a felkészülést és rész vesz egy ilyen versenyen. A sors iróniája, hogy később megismerkedik Mossal és feleségül is veszi.
1990 -ben Lew Friedland segítségével Dr. James P. Gills 3 millió dollárért megvásárolta a Hawaii Triathlon Corporation -t, és megalapította a World Triathlon Corporation -t . A WTC által szervezett események korlátozott száma és a versenyenként rendelkezésre álló korlátozott számú nevezés, a sportág növekedésével párosult, ami keresletet teremtett a nem védjegyes eseményekre. Eredetileg sokan az Ironman nevet használták, azonban az agresszív védjegyoltalom miatt azonban ezeknek a versenyeknek a többsége már nem használja az "Ironman" szót.
Az 1997-es év újból drámát hozott a női mezőnyben. Az első helyen versenyző Sian Welch kiszáradt és összecsuklott néhány méterrel a cél előtt. A második helyen versenyző Wendy Ingraham azonban nem tudja megelőzni, mert szinte ugyanott fogy el neki is az ereje. A hölgyek azonban nem adják fel, és Julie Moss korábbi módszerével, négykézláb folytatják a versenyt.
Hogy igazságos legyek, és ne csak a hölgyek szenvedéséről legyen szó, ezért nézzétek meg a Triathlon World Series mexikói versenyét, amin a kimerült Jonny Brownlee-t, testvérének Alistair-nek kellett besegíteni a célba.
Az Ironman formátum máig változatlan maradt, és a hawaii Ironman továbbra is kitüntetett és rangos triatlon esemény, amelyen szinte mindenki szeretne részt venni, aki ezt a sportágat űzi.
A triatlon közösségben vasember az, aki a megfelelő távolságú versenyt teljesítette, függetlenül attól, hogy az a WTC égisze alá tartozik -e vagy sem.
Filmajánló
Természetesen a filmipart is megihlette a verseny szellemisége és sok nagyszerű alkotás készült erről az embert próbáló sportról. Engedjétek meg, hogy ajánljak párat a teljesség igénye nélkül: -100 Meters (Netflix), The Journey (Youtube), The Last Mile (Youtube), The Man With The Halo (Youtube), We Are Triathletes (Amazon), Ironmind (Youtube)Irány edzeni, és találkozzunk a pályán!
Hozzászólások: