Saját határait feszegeti a hétszeres vasemberré vált szolnoki triatlonos, akit életmódváltása egészen az élsportig repített. Azt vallja: sosem késő elkezdeni!

Közel négy kilométer úszás, száznyolcvan kilométer kerékpározás és negyvenkét kilométer futás – mindezt egymás után! Nem egy könnyed, hétvégi program... Pláne szakadó esőben, tizenhét Celsius-fokos időben. Mégis, ilyen körülmények között teljesítette a távot legutóbb most augusztusban, a Nagyatádon rendezett eXtremeMan versenyen Józsa János.

A szolnoki sportoló tizenkét óra hat perc alatt végzett, és a negyedik helyen ért célba. Ehhez a – kimondhatjuk: brutális – teljesítményhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy Józsa Jánosnak ez már a „mesebeli” hetedik Ironman-je. Azt pedig még nem is említettük, hogy viszonylag későn, negyven évesen vágott bele az élsportba...


– Mindig is sportoltam, de idővel kezdtek feljönni a kilók. Aztán 2010 környékén betelt a pohár, ekkor kezdtem el tudatosabban mozogni. Először csak futottam, de ezt egy idő után nem találtam elég változatosnak, ezért jött mellé a kerékpár és az úszás – emlékezik vissza a mára már hétszeres „vasember”.

Úgy ám! Mivel nem csak az alkata változott előnyösen, de egyenes út vezetett számára a triatlonig, azon belül is a leginkább embert próbáló hosszútávú versenyekig – ismertebb nevén az Ironmanig.

– Nem csak maga a táv a durva. Hiszen ha belegondolunk, a sportágakon belül önmagukban is extrém távolságokból áll az Ironman – mondja Józsa János –, de mentálisan kell nagyon ott lenni. Tavaly Nagyatádon harmincnyolc fokban futottunk, most esőben. Volt is, aki százötven méter után félreállt.

Vele eddig nem történt ilyesmi, de ezért meg is dolgozik: heti kilenc-tíz órát edz, tréner segítségével, van, hogy naponta kétszer is. Volt is, hogy tizenkét órán belül ment, egyéni csúcsa tizenegy óra ötvenhárom perc.

Lehet ezt még fokozni? Természetesen igen, az ötvenkét éves „vasember” mostanság az extrém triatlon után érdeklődik.

– Ezek az úgynevezett extrém Iromman-ek, ahol nehezített körülmények között tesszük meg a távot. Vannak olyan pályák, ahol a futásnál kétezer méter szintkülönbséget kell legyűrni, vagy nagyon hideg tóban kell úszni. Például a montenegrói Black Lake verseny olyan nehéz, hogy minden célba érkezőnek kiszögellik a nevét. Ki ne vágyna rá, hogy egyszer ott lássa a sajátját? Ezekkel a versenyekkel már nem is annyira teljesítményt, inkább az élményt keresem – fogalmaz János.

A továbblépés ugyanakkor már pénzkérés is. Hiszen amíg a hagyományos versenyeken sem olcsó, százezer forintos nagyságrendű nevezési díjat kérnek, addig a külföldi extrém futamoknak már milliós a költsége, amit nem lehet zsebből fizetni.

Az ilyen versenyekre már stábot kell vinni a frissítéshez, nem egyszerű az utaztatás és szervezés sem

– mutat rá, köszönve minden támogatójának az eddigi segítséget.

Józsa ugyanakkor maga is segít másoknak. Elsősorban azzal, hogy írásba foglalja mindazt, amit az elmúlt bő évtizedben a sporttól kapott.

Blogot írok, amelyen elsősorban a saját példámon keresztül szeretném bemutatni, hogy soha nem késő elkezdeni. Nem a profikhoz szólok, hanem kezdőkhöz, amatőrökhöz, olyan érdekességekről, melyek engem is, őket is érdekelhetnek. Úgy hiszem, ha csak egy embernek tudtam vele segíteni, már megérte...

Úgy tűnik, azért nem csak egynek sikerült. Hiszen János Győzd le magad! néven megjelenő bejegyzéseit sokezren követik a világhálón.

És hogy mi a legjobb tanács, amit a sportolni vágyóknak adhat?

– Egyszerű: csak csináld!

Forrás: https://www.szoljon.hu/helyi-sport/2022/09/szenzacios-teljesitmeny-hetszeres-vasemberre-valt-a-szolnoki-jozsa-janos

Hozzászólások: