Idén június 7.-én rendezték meg immáron harmadik alkalommal az Accell Hunland jótékonysági futóversenyt, ahol a nevezési díjakból befolyó összeget mindig egy rászoruló szervezet kapja meg. Most az Útravaló Alapítványra esett a választás.Nagyjából 250 futó gyűlt össze ezen a júniusi reggelen, hogy kipróbálja magát valamelyik távon. A 800m-es gyárkörtől kezdve egészen a félmaratoni távig mindenki megtalálhatta a neki megfelelő kihívást. A nevezési díj, most is jelképes volt, ráadásul gyakorlatilag vissza is kapták a futók az éremmel és befutócsomaggal.

Mivel a „megszokott” csapatok, ahol szoktam futni vagy nem indultak, vagy sikeresen összeálltak, így beírtam a csapatkeresőbe, hogy idén is mentenék csapatot. Elég gyorsan vagy 8-an is írtak, de Zsolt-al kezdtem el beszélgetni elsőként, akivel viszonylag gyorsan le is egyeztettük a dolgot. Így történt, hogy ebben az évben a Sup-pont 6 fős csapatába sodort a véletlen szele, és nem lövöm le a poént, de nagyon jól tette.

Október 5-én Szolnokon rendezték ezt a futóversenyt, amin már indultam korábban is, hiszen helyben van. Az edzéstervbe is simán be lehetett illeszteni, így be is neveztem.

A verseny előtti két napon egyfolytában esett szinte, amitől kicsit tartottam, de ugye nem vagyok cukorból és ettől függetlenül elmentem a versenyre. Úgy látszik az idő sokakat megijesztett, mert nem volt az a nagy tumultus.

Nagyatád után, egy viszonylag rövid pihenőt beiktatva, még várt rám egy újabb Ironman távú verseny Balatonfűzfőn, a BalatonMan. Ez egy különösen fontos verseny volt számomra, mivel, ha sikerül, akkor teljesítem a magam által kitűzött célt, hogy 10x-es Ironman legyek. A barátok most sem hagytak cserben, mert többen is jelezték, hogy frissítenének, illetve ezúttal extra kényelemben volt részem, mivel a le- és visszajutásomban is segédkeztek.

Bátran mondhatom, hogy ideális körülmények voltak, hogy nekivágjak a tizedik Ironmanemnek (aki esetleg nem tudná, hogy mit takar az Ironman: úszás 3,8km, kerékpározás 180km és futás 42km, természetesen egymás után egyből).

Már a nevezési lehetőség indulásakor behúztam a nagyatádi versenyt. Több okból is: gyarapodjon az Ironman versenyeim száma, mégis csak 35. verseny lesz ott, hátha lesz valami nagy durranás...stb.

Több barátom is indult a versenyen, így a saját frissítésem egy percig sem forgott veszélyben, bár itt High5-ot használnak frissítésnek, így akár egyedül is végig tudtam volna menni, ha nagyon muszáj. Azért ennek nagyon nem örültem volna, mert a segítőknek valami hihetetlen lelki támogatása van, és egy ilyen verseny nem csak fizikális, hanem mentális küzdelem is egyúttal.