Nyomtatás
Blog
runnerA Facebookon már néhány gondolatot megosztottam azokkal, akik követnek, és több pozitív visszajelzés volt, hogy de jó, hogy írtam róla, mert ő is pont ezzel a problémával küzd. Ilyen, és ehhez hasonló hozzászólások érkeztek más sportolóktól, ezért nem volt kérdés, hogy helye van a témának a blogon.

Sajnos én magam is beleestem abba a hibába, hogy túlterheltem magam mind edzésileg, mind pedig az év végi hajtás és a stressz által. Persze éreztem, hogy valami nem oké, mert amikor megnyitottam a TrainingPeaks edzésnaplót, finoman szólva sem őszinte mosollyal szemléltem a rám váró edzéseket, amiket már koránt sem a korábbi lelkesedéssel próbáltam kivitelezni. Aztán már meg sem próbáltam.

Ekkor vette át az irányítást Nándi (Erdélyi Nándor az Ensport alapítója), aki szintén megerősítette, hogy sajnos ez egy mondhatni gyakori probléma, de nem megelőzhetetlen. A megfelelői edzői rálátás, és saját önismeretünk sokat segíthet abban, hogy elkerüljük ezt a buktatót. Majdnem egy hónap kényszerszünet, fokozatos, óvatos terhelés után sikerült elérnie, hogy újból élvezni kezdjem a mozgást és felkészülést.

Mivel továbbra is izgatott a téma, így elkezdtem utána olvasni a miérteknek, és szerencsére belefutottam Molnár Dorottya: Hová lett a tűz című írásába, amely érthetően és viszonylag tömören összefoglalja a lényeget. Remélem másnak is hasznos lesz!

Ha fogy a lelkesedés, ha nem okoz örömet a munka, ha a sok edzés ellenére elmaradnak a várt eredmények, ha az edzések elsődleges célja a túlélés, ha elveszni látszik a munka célja, értelme, sportolónk elindult a kiégéshez vezető úton.

Az élsportolók élete amennyire izgalmas és kívánatos, olyannyira nehéz is. A napi több edzés, a versenyekre, mérkőzésekre való felkészülés és a folyamatos teljesítmény-nyomás rendkívül megterhelő a sportolók számára, ami magában rejti a kiégés veszélyét.

A kiégéshez vezető út

A kiégés lehetséges okainak feltérképezésekor három nagyobb területet érintenek a szakemberek.
1. nem elegendő pihenés — a kiégés legfőbb és legalapvetőbb oka a túledzettség, azaz ha nem engedjük meg magunknak a megfelelő regenerálódást. A pihenők beiktatása által elkerülhető a fizikai, szellemi és lelki kimerültség, és megtartható a kellő motiváció és energikusság.
2. túl nagy nyomás — a folyamatosan fennálló nyomás (fakadjon az a sportoló önmaga számára felállított, a környezetéből, edzőitől, vagy szüleitől eredő elvárásaiból) nem megfelelő kezelése rövid idő alatt kiégéshez vezethet.
3. az önértékelés és a teljesítmény összekapcsolása — ha jó teljesítményt nyújt, értékes, gyengébb teljesítmény esetén azonban értéktelen embernek tartja magát a sportoló. Azzal, hogy a teljesítmény alapján ítélkezik, nyomást helyez magára, aminek következtében szinte kódolja a bukást, teljesítménye hanyatlani fog, és elveszik a sport által nyújtott élvezet.

Figyelmeztető jelek

Ahhoz, hogy felismerjük, mivel állunk szemben, észre kell vennünk az arra utaló jeleket. A kiégés esetében a leggyakoribbak a következők:
• Apátia — A kiégés egyik legfőbb jellemzője, hogy egyre kevésbé okoz örömet a tevékenység, elveszik a lelkesedés, a „csak legyen már vége” érzés kezdi uralni a sportolót, egy kihúzandó tétel lesz a napi teendő-listán. A közönyösség, az unottság, az érdektelenség veszi át a lelkesedés, az izgalom vagy az öröm helyét. Ezzel szoros összefüggésben áll a sporttevékenység értelmének megkérdőjelezése is. A sportolókban a „Mi ennek az értelme?, „Miért is csinálom ezt?” és az ehhez hasonló kérdések hada jelenik meg.
• Fizikai kimerültség — a sportoló általános közérzetét a kimerültség, az állandó fáradtság jellemzi. A kiégett sportoló, a jó kondíciója ellenére is, energiahiányról és csökkent állóképességről panaszkodik.
• Sorozatos megbetegedés, krónikus sérülések — mivel a sportoló fizikailag túlterhelt, nemcsak a sérülés kockázata növekszik, hanem immunrendszere gyengülésével a vírusok, baktériumok ellen sem képes hatékonyan védekezni.

Ezek a főbb területek, melyek a kiégés alapját szolgáltatják, és további problémákat idézhetnek elő. Leggyakoribbak közöttük a koncentrációs nehézségek, a teljesítmény fokozatos csökkenése, vagy a viselkedéses problémák (agresszió, konfliktusok az edzőkkel, társakkal).

Hogyan előzhető meg?

A változatos edzésprogram, a kellő mennyiségű pihenés, regeneráció beiktatása mind hozzájárulnak a megfelelő egyensúly kialakításához és megtartásához. A sportolók számára elengedhetetlen, hogy a sorozatos versenyhelyzetekhez alkalmazkodva, rendelkezzenek a megfelelő eszközökkel annak érdekében, hogy a nyomást, a szorongást képesek legyenek a lehető legjobban kezelni.

A kiégés megelőzéséhez azonban a legfontosabb, hogy a sportolók belássák: a kevesebb néha több.

Nem az a lényeg, hogy egyfolytában edzenek, hanem hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt az edzés és a regeneráció között.

Örömteli edzést mindenkinek!

Hozzászólások:

0
0
0
s2smodern
powered by social2s