Nagyatád után beszélgettünk az edzőmmel, Imre Szandival(ENSPORT), hogy kellene még egy úgymond befejező verseny. A Spar Maraton mondhatni adta magát, mivel az atádi teljesítők kedvezményesen nevezhettek az eseményre, így el is döntöttük, hogy legyen ez.
Maga a felkészülés annyiban volt érdekes, hogy inkább intenzívebb futásokból állt (intervallum, résztáv), és csak kevés hosszúnak csak jóindulattal nevezhető edzést tartalmazott, ami idejét tekintve megállt 1 óra 30 percben (jó volt, amire én rátettem picit, mert úgy adott ki egy szokásos kört, de így is 1:40-nél megállt).
Az edzések elég jól mentek, szépen alakult a pulzus is, szóval annak ellenére, hogy nem volt különösebb tétje a dolognak viszonylag jó időre számítottunk. Persze ember tervez és Isten végez, ahogy mondani szokták. A maraton hetében sikerült egy hasmenéses vírust begyűjteni, ami picit átírta a forgatókönyvet, de nagyon bíztam benne, hogy a versenyre sikerül helyre jönni.
Ha nem is kerültem top formába, legalább a hasmenés megszűnt, így kissé megnyugodva vártam a versenyt.
Alapvetően már pénteken felmentem volna Pestre a gyerekekkel a barátomékhoz, de az ő felesége is lebetegedett, így itt is jött az újratervezés. Így becsatlakoztam egy szolnoki csapathoz, akik szintén mentek fel a versenyre, így legalább nem kellett vezetni, ellenben jó korán indultunk (5:30), hogy mindenkit begyűjtsünk.
Miután felértünk gyorsan begyűjtöttem a rajtcsomagot, ami nagyon gyorsan, és zökkenőmentesen ment, majd egy gyors öltözés, frissítők elrakása után (High5 Isogel), leadtam a csomagomat a ruhatárba.
Szandi már várt, és még egyszer átbeszéltük az egészet, majd készült egy gyors fotó a többi Ensportos sportolóval, akik indultak a maratonon.
Az idei évben rekord induló volt, 33495 futó döntött úgy a világ szinte minden tájáról, hogy részt vesz a versenyen. Ez valami bődületes szám. Mindenki az előre megadott várható beérkezési ideje szerinti zónából indult, ami részben jól is működött, de azért volt pár érdekes szitu.
Nem is értettem, hogy 2-es zónából indulók, már az első pár kilométer után sétáltak, és hasonlók. Hogy ők ezt, hogy lőtték be nem tudom, de nem is érdekes, csak rossz volt kerülgetni őket. Amúgy is rengetegen voltunk.
A frissítőpontok jók voltak, bár itt is fura volt, hogy az elején nagyon sűrű, míg a végén, amikor már amúgy is fáradtabb az ember, és a nap is tolta neki, simán elfért volna pluszban 1-2. Ezt más is mondta, hogy ott volt egy nagyobb szakasz ahol bizony jó lett volna.
Igazából a verseny jól ment, tudtam tartani a számomra kellemes tempót, ami nagyjából egybe vágott a tervekkel, így tényleg nyugis, élvezetes futás volt. Tudtam bámészkodni, nevetni a vicces táblákon és szurkolókon. Itt jegyezném meg, hogy szuper volt a pálya melletti dobosok, zenészek produkciója, nagyon feldobta a hangulatot.
Vételeztem energiát a Superman-nek öltözött csajoktól, akiknél a tábla hirdette, hogy a pacsi szuper erőt ad. Többen futottak vicces jelmezben (bár nem tudom, hogy mennyire ment jól nekik), feldobva az amúgy is színes mezőnyt.
Maga a pálya nem a legkönnyebbek közül való volt, sok emelkedővel, kanyargással, macskaköves résszel (na, ezt utáltam, majd kitört a bokám), de azért jól futható. Tipikusan nem az, amire az ember valami nagyon jó eredményt vár, de szerencsére ez a végén megcáfolódott.
Olyan 36-37-nél kezdett elmenni a pulzus (mondta is Szandi, hogy tipikusan a folyadékhiány jele), ez a szervezetem szempontjából olyan 38-nál jelentkezett. Eléggé melegem volt, szomjas voltam, és persze ezek miatt lassultam is picit.
Azért nagyon nem izgultam, mert tudtam, hogy már csak 4 kilcsi van hátra, ami már féllábon is megy. Így kicsit lazábbra vettem az egészet, mert láttam, hogy meglesz a terv, és emellett a PB is (PB=Personal Best=egyéni csúcs).
Az utolsó 200 méter már nagyon könnyű volt, de azért örültem, hogy vége. Megkaptam a szép érmet, és felvettem a befutócsomagot.
A hivatalos időm 3:46:50 lett, ami új egyéni csúcs, és 5:20-as tempó átlagot takar, ami pont a terv közepénél lett (5:15-5:25).
Szandi már várt, és gratulált az eredményhez, segített a cuccokat hozni, fogta a csomagokat, amíg ittam, mert iszonyatosan szomjas voltam a végén (köszi, mindent edző néni). Többet kellett volna inni ez biztos. Ezt mi sem mutatta jobban, hogy megittam olyan 2,5l folyadékot a verseny után, és csak itthon kellett elmenni pisilni.
A High5 Isogel továbbra is szuperül működött, semmi gyomor panasz, erő végig, és ami a legjobb, hogy ebben a hígabb formában sokkal könnyebb meginni, mint egy sima gélt. Nekem nagyon bejön, és ezek után is ezt fogom használni a futásoknál.
Kis pihenés, nyújtás után irány a parkoló, ahol szépen összegyűlt a csapat. Mindenki mosolyog, nagyszerű időket futottak a többiek is, és örültünk egymás sikerének. A mezőnyben futott több barát és barátnő, akik szintén szuper jó időket mentek, amihez innen is gratulálok!
Nagyjából az idei versenyszezon véget ért, jöhet a téli alapozás, egy kis lazítás után.
Alapvetően már pénteken felmentem volna Pestre a gyerekekkel a barátomékhoz, de az ő felesége is lebetegedett, így itt is jött az újratervezés. Így becsatlakoztam egy szolnoki csapathoz, akik szintén mentek fel a versenyre, így legalább nem kellett vezetni, ellenben jó korán indultunk (5:30), hogy mindenkit begyűjtsünk.
Miután felértünk gyorsan begyűjtöttem a rajtcsomagot, ami nagyon gyorsan, és zökkenőmentesen ment, majd egy gyors öltözés, frissítők elrakása után (High5 Isogel), leadtam a csomagomat a ruhatárba.
Szandi már várt, és még egyszer átbeszéltük az egészet, majd készült egy gyors fotó a többi Ensportos sportolóval, akik indultak a maratonon.
Az idei évben rekord induló volt, 33495 futó döntött úgy a világ szinte minden tájáról, hogy részt vesz a versenyen. Ez valami bődületes szám. Mindenki az előre megadott várható beérkezési ideje szerinti zónából indult, ami részben jól is működött, de azért volt pár érdekes szitu.
Nem is értettem, hogy 2-es zónából indulók, már az első pár kilométer után sétáltak, és hasonlók. Hogy ők ezt, hogy lőtték be nem tudom, de nem is érdekes, csak rossz volt kerülgetni őket. Amúgy is rengetegen voltunk.
A frissítőpontok jók voltak, bár itt is fura volt, hogy az elején nagyon sűrű, míg a végén, amikor már amúgy is fáradtabb az ember, és a nap is tolta neki, simán elfért volna pluszban 1-2. Ezt más is mondta, hogy ott volt egy nagyobb szakasz ahol bizony jó lett volna.
Igazából a verseny jól ment, tudtam tartani a számomra kellemes tempót, ami nagyjából egybe vágott a tervekkel, így tényleg nyugis, élvezetes futás volt. Tudtam bámészkodni, nevetni a vicces táblákon és szurkolókon. Itt jegyezném meg, hogy szuper volt a pálya melletti dobosok, zenészek produkciója, nagyon feldobta a hangulatot.
Vételeztem energiát a Superman-nek öltözött csajoktól, akiknél a tábla hirdette, hogy a pacsi szuper erőt ad. Többen futottak vicces jelmezben (bár nem tudom, hogy mennyire ment jól nekik), feldobva az amúgy is színes mezőnyt.
Maga a pálya nem a legkönnyebbek közül való volt, sok emelkedővel, kanyargással, macskaköves résszel (na, ezt utáltam, majd kitört a bokám), de azért jól futható. Tipikusan nem az, amire az ember valami nagyon jó eredményt vár, de szerencsére ez a végén megcáfolódott.
Olyan 36-37-nél kezdett elmenni a pulzus (mondta is Szandi, hogy tipikusan a folyadékhiány jele), ez a szervezetem szempontjából olyan 38-nál jelentkezett. Eléggé melegem volt, szomjas voltam, és persze ezek miatt lassultam is picit.
Azért nagyon nem izgultam, mert tudtam, hogy már csak 4 kilcsi van hátra, ami már féllábon is megy. Így kicsit lazábbra vettem az egészet, mert láttam, hogy meglesz a terv, és emellett a PB is (PB=Personal Best=egyéni csúcs).
Az utolsó 200 méter már nagyon könnyű volt, de azért örültem, hogy vége. Megkaptam a szép érmet, és felvettem a befutócsomagot.
A hivatalos időm 3:46:50 lett, ami új egyéni csúcs, és 5:20-as tempó átlagot takar, ami pont a terv közepénél lett (5:15-5:25).
Szandi már várt, és gratulált az eredményhez, segített a cuccokat hozni, fogta a csomagokat, amíg ittam, mert iszonyatosan szomjas voltam a végén (köszi, mindent edző néni). Többet kellett volna inni ez biztos. Ezt mi sem mutatta jobban, hogy megittam olyan 2,5l folyadékot a verseny után, és csak itthon kellett elmenni pisilni.
A High5 Isogel továbbra is szuperül működött, semmi gyomor panasz, erő végig, és ami a legjobb, hogy ebben a hígabb formában sokkal könnyebb meginni, mint egy sima gélt. Nekem nagyon bejön, és ezek után is ezt fogom használni a futásoknál.
Kis pihenés, nyújtás után irány a parkoló, ahol szépen összegyűlt a csapat. Mindenki mosolyog, nagyszerű időket futottak a többiek is, és örültünk egymás sikerének. A mezőnyben futott több barát és barátnő, akik szintén szuper jó időket mentek, amihez innen is gratulálok!
Nagyjából az idei versenyszezon véget ért, jöhet a téli alapozás, egy kis lazítás után.
Hozzászólások:
Facebook