Az egyik nagyon népszerű triatlonos versenyt Keszthelyen rendezik meg évről-évre az 575 szervezésében. Többen is ajánlották már ezt a versenyt, de valahogy kimaradt a szórásból. Idén sem terveztem, mert most már Nagyatádra koncentrálok az Ironman teljes távra, de úgy alakult, hogy mégis ott lehettem.
András családi programja miatt nem tudott részt venni a versenyen, így átadta a nevezést, amit sajnálatos módon már nem lehetett átírni. Szandit (Ensport), az edzőmet megkérdeztem (akit szerintem már mindenki ismer, aki a blogomat olvassa), hogy mit szólna, ha beugranék, és nem szétcsapva magam, gyakorlatilag, mint egy edzést, versenyszituációs gyakorlásnak felfogva lenyomnám a versenyt. Amúgy is kombi edzés lett volna hétvégén.
Mondta, hogy oké, csináljam, koncentráljunk a bringára, a többit „csak éld túl” volt az itiner.
(A képek sajátok, mert a hivatalos képeket még nem lehet elérni. Ha meglesznek, akkor felteszem a Facebookra.)
Az időjárás elég neccesnek ígérkezett. Előző nap rendesen kaptak a féltávosok az esőből, és vasárnap is mikor indultunk Józsi barátommal a versenyre szépen esett az eső. Gondoltam a korábbi esős edzés talán nem a véletlen műve volt. Annál jobban úgysem tudok szétázni, úgyhogy tőlem legyen, nem tud elijeszteni.
Keszthelyre nagyon időben érkeztünk, még 9 előtt, így szuper helyen tudtunk leparkolni. Már szálingóztak a versenyzők, versenybírók, kiállítók, de még minden csendes volt. Persze a versenyközpontban a fiúk-lányok már készen álltak. Irtózat sár volt minden felé, ahol nem volt leterítve szőnyeg, köszönhetően a rengeteg esőnek, ami előzőleg lezúdult. A cipőm azonnal el is merült a rajtcsomag átvételi sátor előtt. A szervezők viszont nagyon kedvesek voltak, az átvétel gördülékenyen ment. Mindenki segítőkész volt.
Betoltam a paripát a depóba, ami előtt a BMC-s srácok mindenkinek, aki kérte felpumpálták a kerekeit.
Keszthelyre nagyon időben érkeztünk, még 9 előtt, így szuper helyen tudtunk leparkolni. Már szálingóztak a versenyzők, versenybírók, kiállítók, de még minden csendes volt. Persze a versenyközpontban a fiúk-lányok már készen álltak. Irtózat sár volt minden felé, ahol nem volt leterítve szőnyeg, köszönhetően a rengeteg esőnek, ami előzőleg lezúdult. A cipőm azonnal el is merült a rajtcsomag átvételi sátor előtt. A szervezők viszont nagyon kedvesek voltak, az átvétel gördülékenyen ment. Mindenki segítőkész volt.
Betoltam a paripát a depóba, ami előtt a BMC-s srácok mindenkinek, aki kérte felpumpálták a kerekeit.
Néhány szó a depóról
Iszonyat igényesen felépített, abszolút profizmusról árulkodó volt az egész. Részt vettem már pár versenyen, de szerintem ilyen profin szervezett, és kivitelezetten még nem. Le a kalappal a szervezők és segítők előtt. Vérprofi volt minden.
A bringa helye névre szólóan felmatricázva, normálisan be lehetett állítani, nem csak egy csőre felakasztani. Tudom, hogy sokaknak ez nem újdonság, de nekem az volt és nagyon tetszett. A rövidtávon nem zsákos rendszer volt, hanem a bringa mellé kellett kipakolni a cuccot. Az egyik rendező hölgy nagyon kedvesen még zsákot is adott, hogy le lehessen takarni a cuccot, hogyha esne az eső ne ázzon szét minden.
A bringa helye névre szólóan felmatricázva, normálisan be lehetett állítani, nem csak egy csőre felakasztani. Tudom, hogy sokaknak ez nem újdonság, de nekem az volt és nagyon tetszett. A rövidtávon nem zsákos rendszer volt, hanem a bringa mellé kellett kipakolni a cuccot. Az egyik rendező hölgy nagyon kedvesen még zsákot is adott, hogy le lehessen takarni a cuccot, hogyha esne az eső ne ázzon szét minden.
Az úszás
A vízhőfok jó volt, így a neoprén nem játszott (amúgy sem terveztem). A rajt a vízből indult ahol szépen felsorakoztak a versenyzők. Nem kevesen voltunk és gondoltam, hogy lesz nagy adok-kapok, de valahogy ez elmaradt szerencsére. Viszont igazából nem tudom, hogy a túl gyors rajt, vagy az adrenalin, vagy amiatt, hogy egy idő után utolértem az előző úszót, közben engem is, és ez kizökkentett, és egyszerűen nem kaptam levegőt. Borzalmas volt bevallom. Egy kicsit be is pánikoltam, és át kellett váltanom mellúszásra, hogy összeszedjem magam. Ahogy visszarendeződött a pulzusom úgy tértem vissza a gyorsra, és próbáltam tartani az irányt. Látni semmit nem lehetett a vízben, szóval mindig figyelni kellett. A lényeg csak az volt, hogy a szintidő meglegyen, mert azt kihangsúlyozták a szervezők, hogy a lezárások miatt erre nagyon odafigyelnek.
Nem vagyok jó úszó, de ezért simán megvolt, még mögöttem bőven jöttek ki a vízből. Aztán futás a bringához.
Nem vagyok jó úszó, de ezért simán megvolt, még mögöttem bőven jöttek ki a vízből. Aztán futás a bringához.
A kerékpár
Nincs mese, el kell ismernem, hogy nagyon lájtosan kezelem a depót, vagyis túl sok időt tolok el fölöslegesen (közel 10 perc volt a teljes depózás). Gyors lábtörlés, majd nagy nehezen sikerül felhúzni a zoknit és a kompressziós szárat.
Az órát átcsatoltam a bringatartóra. Ráadásul az óra is megviccelt (vagyis én bénáztam el). Triatlon módban indítottam el (amit eddig még sosem próbáltam), és az úszás után nem jó gombot nyomtam meg, mert csak megállt. Aztán újraindítás másik gomb, azt meg kétszer, így továbbugrott a depóról a bringára, így idegből kiléptem.
Sisak fel, kesztyű fel (alig akart feljönni a szemét, mert új volt és még nem volt rendesen bejáratva, és irány a kerópálya.
Az órát elindítottam kerékpáros módban, toltam a bringát a start zóna felé, közben Szandi biztatását hallottam hátulról, és már csapattam is a kivezető részen. Kíváncsian vártam a pályát, mert az előző napi féltávosok mondták, hogy rendesen combos lesz, és jobb, ha készülök. Röviden csak annyit, hogy ebben nem volt semmi túlzás.
Az első domb még csak bemelegítés volt a körforgalom előtt, utána következett a fincsi rész. Azért próbáltam tolni, ahogy Szandi kérte, és amúgy nem is ment rosszul. Több embert is megelőztem felfelé menet, aztán lefelé meg visszaelőztek többen, mert én bevallom, nem vagyok bátor. 50 fölött egyszerűen nem érzem magam biztonságban a bringán, és volt, hogy úgy húztak el mellettem, mintha álltam volna. Itt sokat veszítettem időben, de ez van. Ezzel tisztában is voltam. Itt az alföldön nincs semmi hegy, ahol hozzá lehetne ehhez edződni.
A frissítőpontok nagyon okosan voltak elhelyezve, ahol amúgy sem tudott gyorsan menni a versenyző. Igaz én teljesen saját frissítést használtam, a bevált High5 Energy Source egy kulacsba, mellé két Zero tabletta, egy másik kulacsba pedig víz, Biztonság miatt vittem még 2 Energy Gel-t, de nem kellett. Tökéletesen működött, mint mindig.
Visszatérve a dombra, az volt a finom fricska a szervezőktől, hogy ezt egyből 4 alkalommal is megkaptuk a rövid táv pályáján. Mivel a fordító után egyből jött a domb, majd megint fordító és vissza a dombra. Ezután az utolsó fordítóval már vissza Keszthely felé, de ugye egyből jött megint a domb, és az utolsó a keszthelyi körforgalom után, mintegy levezetésképpen.
Ami viszont jó volt, hogy szépen tudtam nyomni felfelé is, persze a pulzus felment, de combilag és szívvel is bírtam. Síkon ment a 38-40-es tempó, úgyhogy hiába nem lett annyira jó az átlag, én teljesen elégedett voltam vele.
Az órát átcsatoltam a bringatartóra. Ráadásul az óra is megviccelt (vagyis én bénáztam el). Triatlon módban indítottam el (amit eddig még sosem próbáltam), és az úszás után nem jó gombot nyomtam meg, mert csak megállt. Aztán újraindítás másik gomb, azt meg kétszer, így továbbugrott a depóról a bringára, így idegből kiléptem.
Sisak fel, kesztyű fel (alig akart feljönni a szemét, mert új volt és még nem volt rendesen bejáratva, és irány a kerópálya.
Az órát elindítottam kerékpáros módban, toltam a bringát a start zóna felé, közben Szandi biztatását hallottam hátulról, és már csapattam is a kivezető részen. Kíváncsian vártam a pályát, mert az előző napi féltávosok mondták, hogy rendesen combos lesz, és jobb, ha készülök. Röviden csak annyit, hogy ebben nem volt semmi túlzás.
Az első domb még csak bemelegítés volt a körforgalom előtt, utána következett a fincsi rész. Azért próbáltam tolni, ahogy Szandi kérte, és amúgy nem is ment rosszul. Több embert is megelőztem felfelé menet, aztán lefelé meg visszaelőztek többen, mert én bevallom, nem vagyok bátor. 50 fölött egyszerűen nem érzem magam biztonságban a bringán, és volt, hogy úgy húztak el mellettem, mintha álltam volna. Itt sokat veszítettem időben, de ez van. Ezzel tisztában is voltam. Itt az alföldön nincs semmi hegy, ahol hozzá lehetne ehhez edződni.
A frissítőpontok nagyon okosan voltak elhelyezve, ahol amúgy sem tudott gyorsan menni a versenyző. Igaz én teljesen saját frissítést használtam, a bevált High5 Energy Source egy kulacsba, mellé két Zero tabletta, egy másik kulacsba pedig víz, Biztonság miatt vittem még 2 Energy Gel-t, de nem kellett. Tökéletesen működött, mint mindig.
Visszatérve a dombra, az volt a finom fricska a szervezőktől, hogy ezt egyből 4 alkalommal is megkaptuk a rövid táv pályáján. Mivel a fordító után egyből jött a domb, majd megint fordító és vissza a dombra. Ezután az utolsó fordítóval már vissza Keszthely felé, de ugye egyből jött megint a domb, és az utolsó a keszthelyi körforgalom után, mintegy levezetésképpen.
Ami viszont jó volt, hogy szépen tudtam nyomni felfelé is, persze a pulzus felment, de combilag és szívvel is bírtam. Síkon ment a 38-40-es tempó, úgyhogy hiába nem lett annyira jó az átlag, én teljesen elégedett voltam vele.
A futás
A kerékpárt visszaparkoltattam a depóba, sisak le, cipőcsere, és ha rapben folytatnám, akkor valahogy így hangzana:
„Napszemcsi fel minden rendben,
Két darab High5 Isogél a zsebben,”
és már mentem is kifelé futni.
A futásra az időjárás is beindult és úgy tűzött a nap, mintha fél óra alatt fel kéne szárítani az elmúlt napok esőzéseit. Meleg és pára, a legjobb kombináció.
Szerencsére gyakorta futok délben, vagy amikor nagyon meleg van, így annyira nem taglózott le a dolog. Bár Szandi csak túlélést kért, azért én a kényelmestől egy picit gyorsabb tempót választottam, mert éreztem, hogy megy.
Ami egy pici nehézség volt az emelkedő pálya a sétáló utcáig, de azért nem volt annyira vészes. A sétáló utca előtt frissítőpont, ahol minden játszott. Jeges szivacs, víz, iso, kóla. Én csak vizet és jeges szivacsot vettem magamhoz, mert a hűtés nagyon sokat segít ilyenkor, ahogy tanultam.
A sétáló utcán Szandi kiabált, hogy „hajrá Jani” (Szandi olyan volt, mint egy CIA ügynök valahol mindig felbukkant, és buzdított), ami adott egy újabb löketet, így újult erővel folytattam a futást a kastély felé.
A kastélyt megkerülve, aztán keresztül kellett futni a park részén, és vissza lefelé a depóhoz. Visszafelé is a téren volt a frissítő, ahol szivacscsere, víz, és nyomás lefelé. Az első kör után még mindig teljesen jó állapotban voltam. Egy frissítőpont jó lett volna a depónál is (ezt más is említette, de ki lehetett bírni persze e nélkül is). Következett az utolsó kör, amire még rátettem egy kicsit, mert úgy éreztem, hogy menni fog.
A sétáló utcában a rendező lányok hatalmas Fiestát csaptak, mindenkit buzdítva, pacsizva a versenyzőkkel. Nagyon klassz volt. A frissítő pontokon is csúcs személyzet volt. Nagyon segítőkészek, mindenben megpróbáltak segíteni. Amikor megismertek, már kérnem se kellett a szivacsot, csak zúzták be hátra a mezbe, és mehettem tovább. Le a kalappal, nagyon kedves volt mindenki. A Compressportos nadrág szuperül vizsgázott, mert nagyon kényelmes volt és futás közben sem zavart semennyire sem.
Visszafelé, már magától ment a lábam, hiszen a neheze megvolt, és már csak lefelé vezetett az út. Könnyedén futottam, előzgettem sorban, és a depó előtt újból összefutottam Szandival, minek örömére egy nagy ugrás és viccelődés. Látta, hogy teljesen jól vagyok, és egy utolsót emelve a tempón futottam be a célba, hivatalos idő szerint 3:01:20-al (korcsoport szerint ez a 12. helyre volt elég, míg abszolútban a 138. pozíciót érte), ahol még egy ugrás is beletéve a vicc kedvéért.
Megkaptam a szép befutóérmet, majd egy lány tálcán hideg sört hozott, egy másik gyümölcsöket (dinnye, szőlő, banán). Most komolyan kell ennél több? A rendezésre csillagos ötöst tudok kizárólag adni. Ráadásul mindenből annyit fogyasztottál, amennyit szerettél volna. Sőt még a lányok folyamatosan körbejártak a tálcákkal kínálva a versenyzőket. Én ilyet még sehol sem láttam. Nagyon szuper verseny volt.
„Napszemcsi fel minden rendben,
Két darab High5 Isogél a zsebben,”
és már mentem is kifelé futni.
A futásra az időjárás is beindult és úgy tűzött a nap, mintha fél óra alatt fel kéne szárítani az elmúlt napok esőzéseit. Meleg és pára, a legjobb kombináció.
Szerencsére gyakorta futok délben, vagy amikor nagyon meleg van, így annyira nem taglózott le a dolog. Bár Szandi csak túlélést kért, azért én a kényelmestől egy picit gyorsabb tempót választottam, mert éreztem, hogy megy.
Ami egy pici nehézség volt az emelkedő pálya a sétáló utcáig, de azért nem volt annyira vészes. A sétáló utca előtt frissítőpont, ahol minden játszott. Jeges szivacs, víz, iso, kóla. Én csak vizet és jeges szivacsot vettem magamhoz, mert a hűtés nagyon sokat segít ilyenkor, ahogy tanultam.
A sétáló utcán Szandi kiabált, hogy „hajrá Jani” (Szandi olyan volt, mint egy CIA ügynök valahol mindig felbukkant, és buzdított), ami adott egy újabb löketet, így újult erővel folytattam a futást a kastély felé.
A kastélyt megkerülve, aztán keresztül kellett futni a park részén, és vissza lefelé a depóhoz. Visszafelé is a téren volt a frissítő, ahol szivacscsere, víz, és nyomás lefelé. Az első kör után még mindig teljesen jó állapotban voltam. Egy frissítőpont jó lett volna a depónál is (ezt más is említette, de ki lehetett bírni persze e nélkül is). Következett az utolsó kör, amire még rátettem egy kicsit, mert úgy éreztem, hogy menni fog.
A sétáló utcában a rendező lányok hatalmas Fiestát csaptak, mindenkit buzdítva, pacsizva a versenyzőkkel. Nagyon klassz volt. A frissítő pontokon is csúcs személyzet volt. Nagyon segítőkészek, mindenben megpróbáltak segíteni. Amikor megismertek, már kérnem se kellett a szivacsot, csak zúzták be hátra a mezbe, és mehettem tovább. Le a kalappal, nagyon kedves volt mindenki. A Compressportos nadrág szuperül vizsgázott, mert nagyon kényelmes volt és futás közben sem zavart semennyire sem.
Visszafelé, már magától ment a lábam, hiszen a neheze megvolt, és már csak lefelé vezetett az út. Könnyedén futottam, előzgettem sorban, és a depó előtt újból összefutottam Szandival, minek örömére egy nagy ugrás és viccelődés. Látta, hogy teljesen jól vagyok, és egy utolsót emelve a tempón futottam be a célba, hivatalos idő szerint 3:01:20-al (korcsoport szerint ez a 12. helyre volt elég, míg abszolútban a 138. pozíciót érte), ahol még egy ugrás is beletéve a vicc kedvéért.
Megkaptam a szép befutóérmet, majd egy lány tálcán hideg sört hozott, egy másik gyümölcsöket (dinnye, szőlő, banán). Most komolyan kell ennél több? A rendezésre csillagos ötöst tudok kizárólag adni. Ráadásul mindenből annyit fogyasztottál, amennyit szerettél volna. Sőt még a lányok folyamatosan körbejártak a tálcákkal kínálva a versenyzőket. Én ilyet még sehol sem láttam. Nagyon szuper verseny volt.
Konklúzió
Egy nagyszerű versenyen vehettem részt, belekóstoltam a rövid távba, ami azért azt gondolom, hogy nem az én távom. Ettől függetlenül nagyon élveztem az egészet, és jó gyakorlás volt. Elég jól kijött az utóbbi idők kombi edzése, amikor 2 óra bringa után egy 40 perces tempós ráfutás volt a feladat. Fizikálisan is nagyon jól ment, nem viselt meg (persze tudom, ha hányásig nyomom, akkor igen, de nem ez volt a cél). A depózást még erősen kellene még fejlesztenem, mert túl sok időt dobok ki feleslegesen az ablakon, de majd igyekszem erre is rámenni.
Most már magamban Nagyatádra kezdek hangolódni, és izgatottan várom, hogy végigcsináljam, amire ilyen sokat készültem.
Most már magamban Nagyatádra kezdek hangolódni, és izgatottan várom, hogy végigcsináljam, amire ilyen sokat készültem.
Hozzászólások:
Facebook