Ez a verseny nem szerepelt a versenynaptáramban. Szombaton reggel ébredéskor néhány üzenet várt egyik kedves ismerősömtől, Varjas Gabitól, hogy segítsek a csapatán, mert az egyik csapattag lesérült. Némi üzenetváltás és gondolkodás után rábólintottam, mert amúgy is ki szerettem volna próbálni, hogy milyen egy trail verseny (terepfutó verseny).
A megbeszélés szerint Kóspallagon kellett Gabit váltani, Hegedűs Nóri helyett nagyjából 13 óra után, így nem kellett túl korán keljek, hogy megtegyem a kétórás utat.
Kellemes, nyárias időben autóztam végig, és némi szerpentines rész után le is parkoltam a kóspallagi frissítő pontnál. Nóri már izgatottan várt, mert félt, hogy nem leszek ott időben. Nála volt már a rajtszám, így egy gyors öltözés és bemelegítés után útra készen vártam, hogy Gabi felbukkanjon a váltóponton.
Az én távom az utolsó 15km-es szakasz volt, amire vittem a 2 literes ivózsákomat, és biztos, ami biztos alapon 4 High5 Energy Gel is bekerült a pakkba.
Ahogy Gabi megérkezett (egészen fitt állapotban, ahhoz képest, hogy a legcombosabb szakasz neki jutott), leolvasták a chip-ét a váltóponton, majd átvettem tőle és elnyargaltam az erdő felé.
Azért a terepfutás egy teljesen más műfaj, mint egy „sima” utcai futás, mivel itt nem csak a szintkülönbséggel kell megküzdeni, hanem piszkosul figyelni kell, hogy nehogy eltévedjen az ember.
A futás a kék jelzésnél haladt végig, és a szervezők igyekeztek egyértelművé tenni az irányt, ennek ellenére azért akadt vagy 3-4 olyan pont, hogy meg kellett állni, megkeresni a jelet, vagy pár méter után visszafordulni, mert gyanús volt, hogy nem láttam a jelzést.
Emellett a nehézséget a terep is adja. A szint az ugye egyértelmű, az én szakaszomban 497m mutatott a Garmin órám, és volt jó pár olyan meredek rész, hogy gyalogolva is majd kiugrott a szívem. Persze a szerény emelkedőket, sík részeket megfutottam, mint korábban a Spartanon is, de a komolyabb emelkedőn ez túl sok energiát visz el, és csak fölöslegesen lenullázza magát vele az ember.
Talán az egyik legfincsibb rész a kilátóhoz vezető emelkedő volt, de azért ezen kívül is akadt még, pedig az eleje egész visszafogott volt, és csodálkoztam is, hogy milyen laza lesz. Nos, az öröm, meglehetősen korainak ígérkezett, mert mint írtam végül lett itt minden, ami a lábaknak ingere.
Nagy odafigyelést igényeltek a köves, szűk ösvényes részek, mert egy rövid figyelemvesztés, egy rossz mozdulat és egyből ugrott a boka, vagy jön az esés. Hasonlóan nehéz volt néhány lefelé vezető meredek rész, ahol szintén nagyon észnél kellett lenni.
Most jöjjön a dolog jobbik része. Fantasztikusan szép helyeken futhat az ember. A jó levegő, gyönyörű környezet egy egészen más világ, mint amikor kimegy az ember a városba futni.
Ami még teljesen más egy ilyen versenyen, hogy csak a váltópontokon van frissítés, vagyis a 15km-es szakaszon már csak a célban. A meleg miatt elég sokat ittam, és 2 zselé is lement, hogy nehogy gond legyen. Szerencsére nem is volt semmi probléma és nagyon élveztem a versenyt.
A cél előtt már ment a bíztatás, hajrázás, és a célban a taps. Aztán a nyakba akasztatott gyönyörű érem feledtette is az addigi fáradtságot.
A célban teljes szerviz, kétféle kaja, csoki, üdítő, minden, ami csak kellhet. Lehetett masszíroztatni, zuhanyozni. Nekem nagyon szimpatikus verseny volt, kedves emberekkel, jó szervezéssel.
A csapat a 8. helyet szerezte meg. Én a 15,1 km-es 497m szintes szakaszomon 1:43:29-et mentem, ami szerintem nem volt rossz idő, és teljesen elégedett vagyok az eredménnyel. Köszönöm Gabinak a meghívást, hogy belekóstolhattam, hacsak egy rövid szakaszon is a trail running világába.
Hozzászólások:
Facebook