Kezdőlap

Mostanában (bár így volt ez korábban is) előbukkan egy-egy „bátor” sportoló, aki minimális sportmúlttal akar azonnal komoly távokat és célokat meghódítani. Azzal, hogy valakinek komoly céljai vannak, és el akar érni bizonyos dolgokat, nincs is semmi baj, sőt! Viszont véleményem szerint sora van a történetnek, mint a rétes evésnek. Előre szólok, hogy ez valószínűleg egy megosztó írás lesz.

Persze bele lehet vágni „adjuramisten” bármibe, felkészületlenül, sőt még az is lehet, hogy sikerül szintidőn belül teljesíteni, de milyen áron? Biztosan nem pozitív élményt szerezve, ezt szinte borítékolni tudom. Nem örömmel aratja le az edzésekbe fektetett munka gyümölcsét, hanem kínszenvedésként éli meg az egész szituációt.
Tudom, hogy divat manapság, hogy azonnal kell minden. Instant élmény, instant eredmény, felgyorsult világ. Meg menő kiírni a Facebookra, hogy lefutottam a maratont vagy teljesítettem az ironmant, de kérdem én, hogy milyen áron és milyen idővel?

Mert ugyan egy záróbusz elől menekülős maraton is tiszteletet érdemel, de ésszel és megfelelő edzésekkel nem is kerülne a sportoló ilyen helyzetbe (most tekintsünk el az esetleges extrém körülményektől), ha képes felmérni az edzettségi állapotát, és annak megfelelően választ célt. Nem kell egyből ultrát futni vagy 10x Ironmant bevállalni.

Tisztában vagyok vele, hogy mindenki saját magával versenyez, és az idő kevésbé fontos. Az én eredményeim is vicc kategória bizonyos nézőpontból nézve, de nekem megfelel, mert tudom, hogy akkor, abban az időintervallumban annyira voltam képes.

Még olyan is kerülhet nehéz helyzetbe, aki rendesen edzett és felkészült, de valami extrém időjárás miatt, vagy csak egy elrontott frissítés miatt is kihívás az adott verseny teljesítése, nem, hogy olyan, akinek még a frissítésről is alig van valami elképzelése.

Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy senkit nem szeretnék megbántani, és senkit nem nézek le. Mindenki volt kezdő, és mindenki követett el hibákat (igen még én is). Én végigjártam az utat (még most is járom) és saját tapasztalatból mondom a dolgokat, kizárólag segítő szándékkal. A blogomon (www.gyozdlemagad.hu) végigkövethetitek a fejlődést amin keresztül mentem az Ensport és Imre Szandi edző segítségével. Szerintem látványos, és magáért beszél.

Hidd el, hogy a leggyorsabban úgy tudsz elérni eredményt, hogy elmész szépen egy teljesítmény diagnosztikára, ahol megnézik, hogy éppen hol tartasz, és a képességeidnek megfelelően tudsz a továbbiakban edzeni. Ha megengedheted magadnak akkor edző segítségével, ha nem akkor valami internetes edzéstervvel.
De így legalább szépen felépítve, fokozatosan, és viszonylag gyorsan fogsz fejlődni. Sokkal kisebb szenvedéssel, mint egyébként, és kevésbé van meg annak is az esélye, hogy lesérülj. Persze edzeni azt kell, mert sajnos igaz az a mondás, hogy amit beleteszel, nagyjából annyit tudsz kivenni belőle.

Meglesz a sikerélmény, és mellé a pozitív élmény. Igen, lehet, hogy az edződ kapásból lebeszél egy olyan vállalásról, ami ésszerűtlen, de az azért szerintem könnyen belátható, hogy mennyivel jobb érzés úgy beérni a célba, hogy hozod azt a teljesítményt, amit elterveztél (esetleg még jobbat is), és nem lámpaoltásra, t@knyon-nyálon csúszva, négykézláb bemászni, hogy újra kell majdnem éleszteni.

Azt is el tudom fogadni simán, ha lámpaoltásra érsz be, edzettél, de egyszerűen ennyire vagy képes, viszont mindennél jobban szeretnéd elérni a kitűzött célt. Na, ez megint egy másik kategória. Emellett még biztosan van más alternatíva is, de szerintem mindenki érti, hogy miről próbálok itt elmélkedni.
A döntés szabadsága természetesen mindenkit megillet, de ha rám hallgatsz, akkor az általam felvázolt utat választod.