Józsa János
Mostanában egyre többet foglalkoztat a regeneráció, főleg amiatt, hogy nem fiatal az ember, és bár a komolyabb sérülések szerencsére elkerültek, de egy-egy kis makacs húzódás, némi kellemetlenség, apró fájdalom, az mindig akad. Persze van mindenféle csoda krémem, és egyéb bevált varázslatos praktikák, de természetesen figyelemmel kísérem az újdonságokat is, és így került a látóterembe a masszás pisztoly.Olvastam több bejegyzést is ezzel kapcsolatban, megnéztem néhány videót, és valószínűleg rá is kereshettem, mert mostanában egyfolytában jöttek föl az ezzel kapcsolatos hirdetések a különböző internetes felületeken.
Korábban már írtam Madonna Buderről, aki 23 évesen lett apáca, majd 48 évesen kezdett sportolni, és 52 évesen vett részt először triatlon versenyen. De jelen cikk apropóját Flachner Balázs cikke adta, amiben szépen összefoglalta a nővér történetét. Szerettem volna, ha megmarad ez az írás, hogy motiváljon másokat. Kicsit hajaz a története a másik példaképem, Szőnyi Ferenc életútjára, bár ő még jóval fiatalabb, és még rengeteg minden áll előtte. Az sem gyenge amit Feri eddig letett az asztalra, és idevágóan csak úgy fogalmaznék, hogy az is megér egy misét.
Ki nem hagytam volna idén sem az UB terepfutós versenyét, az Ultrabalaton Trailt. Szerencsére nem is kellett, mert a „heppiknek” megint kellett egy futó. Mondjuk már az UB-n jelezték, hogy lehet, hogy be kellene ugrani a trailen is futni, így gyakorlatilag le is volt zsírozva a történet.
„Mozogni, mozogni, mozogni!” – Bozó Pali bácsival, a 82 esztendős korosztályos világcsúcstartó ultrafutóval beszélgetett Papp Tünde, amit úgy gondoltam, hogy muszáj megosztanom a blogon is.
Természetesen az idén sem akartam kihagyni az UltraBalatont, így feladtam a hirdetésem a csapatkeresőbe, hogy csapatot mentenék. Jött is megkeresés, több is, de valahogy egyik sem volt az, amire vártam. Nekem ez szórakozás, és csak olyan csapatot mentek szívesen, akinél látom, hogy „igazi csapat”, együtt, egymásért küzdenek. Együtt rajtolnak, együtt érnek célba, és az egész 220km-t együtt küzdik végig.
Az úgy volt, hogy tavaly indultam először ezen a versenyen Nagyatád után, mert ott nem nagyon úgy alakult, ahogy szerettem volna. Aztán valami csoda folytán Kenesén sikerült egy PB-t menni. Idén szintén ugyanez lett a menü, bár most csak 4 hét szünet volt a két verseny között. De úgy voltam vele, hogyha tavaly ment, akkor idén miért ne menne. Mindezt még év elején gondoltam, amikor ki voltam éhezve a versenyekre, és be is neveztem.